Sárga ing és hitelek

A világ egyik vezető piackutató cégének a felméréséből az derül ki, hogy a mai 25 és 35 év közötti városi, vagyis a 21. századi fiatalok nem követik elődjeik életstílusát. Mégpedig azért nem, mivel egy dinamikusan változó világ magas fokú elvárásainak kell folyamatosan megfelelniük. Mi, elődök ugyanis, ahogy a felmérésből kiderül, egy biztonságosnak tűnő, alig változó társadalomban nőttünk fel, ezért ránk – állítólag – a passzivitás és a körülményekhez való alkalmazkodás volt jellemző.

A változatlanságról és a paszszivitásról csak annyit, hogy ifjúkorunkban mindegyikünkben ott rejtőzött James Dean. Amióta ez az autóbalesetben fiatalon elhunyt, s legendává vált ifjú színész a Haragban a világgal című filmben megteremtette az „ok nélkül lázadó” prototípusát, a fiatalok zömében ott munkált-munkál a lénye. Ahogy ő, mi is haragban voltunk a világgal, az előzővel, elődeink, szüleink, nagyszüleink világával. Bár mi éppen valamiféle langymeleg, szellő se rebben, állóvizes időszakban cseperedtünk-eszméltünk, amikor még csak korszakos könnyűzenei ideáljaink se voltak, lehettek: az Illés már távol volt, bennünket már nem lelkesített, az LGT még nem volt annyira közel, hogy a miénk lehessen lángoló kamaszságunk idején. A trapéznadrágot már agyonviselte az ún. nagy generáció, a hosszú hajra sem tekintettek már nemzedéki szimbólumként, úgyhogy nekünk maradt a dzseki, az anorák meg a fapapucs.

Ám azért mi is kitaláltunk valamit: divatba hoztuk az elöl gombos, kötött, norvégmintás mellényt sárga nejloninggel és széles, lobogó szárú teszilnadrággal, amely olyan szűk volt csípőben és alféltájon, hogy majd’ szétrepedt. Nem gyári termék volt – üzletben nem is lehetett viselhető nadrágot venni –, hanem otthon, pedálos varrógépen szalajtott. Még csak slicc- vagy cipzártakaró se volt rajta, csak úgy vicsorítottak messzire az egymásba kapaszkodó cipzárfogak. ĺzléstelenül, ám főleg szánalmasan nézhettünk ki, így utólag elismerem, de akkor lobogott bennünk James Dean, és meg akartuk mutatni a világnak, a régi szekrényeknek... mit is. Hogy az ízléstelen sárga ing erejével, egy gyengécske lépéssel mi is hozzáteszünk ahhoz... Mihez is? Ahhoz, hogy – a felmérést idézve – a 21. század fiataljai folyamatosan megfelelhessenek egy dinamikusan változó világ magas fokú elvárásainak. Amelyben azonban – ugyancsak a felmérés szerint –, mivel anyagias világ, a fiataloknak materiális jellegű félelmeik vannak, és közülük saját lakáshoz önerőből csak kevesen jutnak a kedvezőtlen hitelfeltételek miatt. Úgyhogy, nem kell annyira hencegni a miénktől eltérő, új életstílussal. Még nem tökéletes. De a sárga ing már kevés lesz...