Sajtós szendvics

Komoly kétségek kezdtek gyötörni, vajon megbirkózik-e Pozsony a NATO májusi parlamenti közgyűlésének lebonyolításával. Egészen múlt péntekig töretlenül bíztam a szlovákiai szervezőkben és a Redut befogadóképességében. De a múlt heti miniszterelnöki konferencia után félni kezdtem. Vendéglátásból nem lesz hiány, legalábbis így tűnt az újságíróknak fenntartott, sajtóközpontnak csúfolt büfébe lépve. Enni- és innivaló, sajtos- és sonkás szendvics bőséggel sorjázott az asztalkákon, legalábbis kezdetben. Sürögtek-forogtak a pincérek, a pult mögött álló kisasszony még magyarul is tudott. Jól is jött az ingyen üdítő, hiszen a szűk helyiségbe percenként esett be egy-egy pihegő zsurnaliszta. Ugyanis a sajtónak fenntartott szobát az épület legtetején, három meglehetősen magas emelet megmászásával lehetett csak megközelíteni. Liftet természetesen még a 200 akkreditált újságíró kedvéért sem lehetett beépíteni az ódon falak közé. Illett volna viszont legalább arról gondoskodni, hogy elviselhető körülmények között dolgozhasson a sajtó. Egymás nyakába lihegve szorongtunk, pedig nem is jött el minden újságíró, aki előzetesen bejelentkezett. Zavartalanul a konferenciát sem figyelhettük, a sajtónak fenntartott páholynak ugyanis csak egy nyitott kijárata volt. Távozni szinte lehetetlen volt, ha valakit elszólított a kötelesség, sűrű elnézéskérések közepette kellett felállítania a jegyzetelő kollégákat. Nem csoda, hogy egy idő után sokan feladták, és inkább a füstös sajtókuckó kivetítőjén figyelték az eseményeket. Eleve lehetetlen volt viszont szabad számítógépet találni, a rendelkezésre álló néhány komputert valószínűleg még a hajnali órákban foglalhatták le maguknak a szemfülesebbek. Külön említést érdemel még a beharangozott sajtótájékoztató kezdetének egyórás csúszása és a Redut újságírói traktusát csúfító építkezési törmelék. Ennek ellenére a sajtó képviselői meglepő nyugalommal tűrték a viszontagságokat. Délutánra a büfében elfogytak a szendvicsek és a gyümölcslé, az addig ingyen mért kávéért és üdítőért pedig hirtelenjében már fizetni kellett. ĺgy aztán a csóróbb riporterek étlen-szomjan várták a konferencia végét. Remélem, akadt olyan kolléga, aki a szervezőknek is szóvá tette a fenti kényelmetlenségeket. Talán a szervezők felállnak végre a babérjaikról. Arra mindenesetre kíváncsi vagyok, hogyan bonyolítják le május végén a NATO parlamenti közgyűlését ugyanebben az épületben. Már ha addig a múlt heti tapasztalatok alapján máshogy nem dönt a szövetség.