Rosszindulat

Az tény, hogy törvényi szinten egyelőre nem vegzálják a szlovákiai nemzetiségeket. Ám a mindennapi gyakorlat mást mutat. A kormányhivatal, amely főleg a kulturális támogatások elosztásáért és kifizetéséért felel, gyakorlatilag a kisebbségi intézmények és önszerveződések kiéheztetésén dolgozik. Ha nem is mindegyikén, de a magyarok nagy részén biztosan. A. Nagy László lemondatása óta egy hivatalnok tölti be a kormánybiztosi posztot. Nagyjából annyi köze van a kisebbségekhez, mint mindannyiunknak a részecskegyorsítók működéséhez. Ül a székében, embereket rugdos ki, de ha lapunk interjút akar vele készíteni eddigi tevékenységéről, akkor a kormányhivatal sajtóosztálya azt mondja, csak egy hivatalnok, nem nyilatkozhat. Mert mit is mondhatna? Hiszen csak pár millió euró fölött rendelkezik, és csak a kormánybiztost helyettesíti. És kivel lehet interjút készíteni a kisebbségi kultúrákról? Majd a kormánybiztossal. Mikor lesz kormánybiztos? Senki se tudja. Valójában senkit sem érdekel a kormányhivatalban. Felsorolnék néhány tényt a helyettesítő asszony tevékenységéről. Az Ifjú Szivek igazgatói posztjára kiírt pályázat augusztus 15-ig szólt. Azóta – azon kívül, hogy négyen pályáztak – semmit sem tudunk róla. A törvény szerint egy hónapon belül kellett volna a hivatalnak válaszolnia a pályázóknak. Információink szerint nem tette meg. Az igazgató leváltása után az új vezető kinevezésének elodázása beleillik a képbe. Ezzel is mutatja a hatalom, hogy bizonytalanságban tud tartani mindenkit, mert elég gátlástalan. Szeptember vége van, de a kulturális támogatások jelentős része még mindig nincs folyósítva. Sőt, vannak szerződések, amelyeket még alá sem írtak. Vagyis ismét nem lehet megrendezni néhány kisebbségi rendezvényt, ismét lehúzhatja néhány kisebbségi szervezet a rolót. De ez a cinikus hivatalnokokat nem érdekli, sőt, titokban még tapsolnak is. Mi másra lehetne következtetni közönyük láttán? Talán még hozzá nem értésükre. Arról nem is szólva, hogy négy kiadó a tavalyi támogatásokat sem kapta meg, noha az Európai Bizottság beleegyezett kifizetésükbe. Mindez májusban történt. Azóta csak a nagy csend. Hozzá kell tennünk, a pénzükre várók közt van kiadónk is, tehát érintettek vagyunk az ügyben. De ez nem jelentheti azt, hogy csendben maradunk. Azon felül, hogy a kormányhivatalnak lila gőze sincs arról, mi a kisebbségi kultúra, mit kellene ezzel kezdeni, süt belőle a cinizmus és a rosszindulat. Ez Fico status quója. Valójában maga a bebetonozott rosszindulat.