Roncsderbiző turbónagyi

Nem semmi az, amit a finoman szólva már nem teljesen zsenge leánykorát élő úrvezető hölgy művelt a minap Komárom két legforgalmasabb útkereszteződésében: úgy vágott haza két arrafelé kószáló, gyanútlan személygépkocsit személyestül, hogy meg sem állt, sőt, ha nincs egy valódi, szélesvásznú amerikai akciófilmbe illő autósüldözés,

még ma is robog tovább, mint az úthenger, tovább, tovább – fel még egy „csókra” cimborák...

A város felé érkezik egy Pontiac típusú országúti cirkáló, valahonnan Pozsony felől, benne hősnőnkkel, aki talán még fütyörészik vagy dudorászik is jókedvében: mindjárt itt az egyik Komárom, a Rév, aztán a Duna túloldalán a másik, onnan meg már mindössze százegynéhány kilométer Budapest, te csodás, a drága otthon, trillárom, nyenyere, odaérek estére...

A mit sem sejtő Komárom pedig éli a maga csöndes kisvárosi hétköznapját, nem vár semmilyen előre be nem jelentett természeti csapást: földrengés, árvíz, meteoreső, cunami, orkán, esetleg megismételt polgármesterválasztás. Egyszerre csak, mint derült égből villámcsapás megjelenik ama Pontiac, benne a turbónagyival, aki azon nyomban belecsap a kisvárosi nyugalomba. Hogy miként jutott el a hölgy és deli kocsija karambolmentesen a Jókai Színházig, az valószínűleg mindörökre rejtély marad, de ebben a kereszteződésben már jó alaposan megdeformált egy zöld Felíciát. Megjegyzem: a nagyi szerintem ez esetben vétlen. Mert ő csak nézett ki a fejéből, meg a szélvédőn át, zöldet látott maga előtt, hát gázt adott, és ment. Neki a zöldnek. Hogy a zöldbe gyárilag beleszereltek egy gépjárművet is? Hát hová van ez kérem felírva?

És, hogy még csak nem is fékezett, ezzel szemben a vásárcsarnok környékén amortizált egy másik vigyázatlan autót? Még szép! A Felíciával való „összecsókolózás” eredményeként ugyanis automatikusan kinyílt a Pontiac légzsákja, mint egy jól menő bevásárlóközpont üvegajtaja, csak míg az üvegajtó átlátszó, a légzsákon nem látni át. Azt meg még egy turbónagyitól sem várhatjuk el, hogy vakon vezetve ne hagyjon maga után néhány roncsot!

Az esetről személy szerint nekem Mikuláš Dzurinda volt miniszterelnök jut eszembe. Az SDKÚ-ban mostánában ő is egyre többször ütközik, meg amortizálja azokat, akik nem arra mennének, amerre ő jár. Eltévedt volna a kereszteződések sokaságában, vagy az ő légzsákja is kinyílt?