Rólunk, nélkülünk?

Bugár egy olyan találkozó végén nyilatkozta ezt, amelynek végkicsengése – a részvevők akár különböző véleménye mellett – az volt, hogy a határon túli magyarság számára nincs más elfogadható megoldás, mint a kettős állampolgárság intézménye. ĺgy a szlovákiai magyarság első számú politikai képviselőjének szavai olyan környezetben nyertek értelmezést, amelyben egyértelműen a Gyurcsány-kormány elképzelései ellen, alkupozíciót eleve kizárva, a nyomásgyakorlás eszközét ajánlották Budapestnek.

Nem tudom, inkább feltételezem: Kasza Józsefnek van politikai mandátuma a kettős állampolgárságért síkra szállni. Nem emlékszem azonban az MKP 2002-es választási programjában olyan fejezetre, amely a szlovákiai magyarság képviseletében a kettős állampolgárság intézményét csak megemlítette volna. Persze, ez nem jelenti azt, hogy az MKP tíz százaléknyi választóval a háta mögött hallgasson e kérdésben. Patrubány Miklósék kezdeményezése ugyanis olyan politikai kérdés lett, amelyben felelős magyar politikus nem hallgathat. Elmondhatja például, hogy a kettős állampolgárság maga a Kánaán. Elmondhatja azt is, hogy az útlevél nem a nemzeti hovatartozás szimbóluma, azokból van elég más. Elmondhatja azt is, hogy az állampolgárság=nemzeti hovatartozás képletének elfogadásával a nemzetállam eszméjét igazoljuk, amely viszont a környező nemzetek gyakorlatában egyenlő lenne a magyar határok mentén élő kisebbségek felszámolásával. S nemcsak azokéval. Mindezt egy felelős politikus elmondhatja, kampányolhat, pro és kontra érveket hangoztathat, de azokat a budapesti politikai osztályon kívül elsősorban saját választóinak kell elmondania. Mivel a választások előtt nem mondta, mert nem ez volt a téma.

Azt viszont nem mondhatja, hogy a „kisebbségi magyarok számára a kettős állampolgárság az egyetlen elfogadható út.” Igaz, ezt Bugár nem is mondta. Csak Szabadkán nem figyelmeztette a sajtó munkatársait, hogy ami Kasza Józsefnél igaz, nem biztos, hogy a felvidékiek esetében is helytálló. Bugár sem tudhatja ugyanis, milyen a szlovákiai magyarok véleménye a kettős állampolgárságról. Mivel 2002-ben a választásokon nem tudta meg, most legalább egy reprezentatív felmérésre volna szüksége, amelyből kiderülne választóinak ilyetén akarata, vagy annak hiánya, s akkor nem volna semmi baj a szlovákiai magyarok nevében történő nyilatkozattal. Van egy sanda gyanúm, hogy a szlovákiai magyarság az állampolgárság ügyében legalább olyan megosztott, mint a magyarországi, de kérem ezt kizárólag magánvéleményként kezelni. Addig csak olyan kérdésekben szabad a politikai képviselet első emberének teljes bizonyossággal nyilatkoznia, amelyekben vagy politikai mandátumot kapott (a választásokon), vagy olvasható adatokkal tudja igazolni szavait.

Ellenkező esetben a legitim kisebbségi képviselet is nyilatkozhat „rólunk, nélkülünk”.