Reális valóság

Az utóbbi időben azt veszem észre, hogy egyre inkább rabjává válok a virtuális világnak. Hiába, nagy dolog, hogy az internet segítségével akár a világ másik végén ülő emberrel is tudok beszélgetni, anélkül, hogy a nevét tudnám.

Persze nem csak beszélgetni lehet. Én általában átböngészem a kedvenc mozdonyos képeimet (mercurio.iet.unipi.it), aztán beülök egy marsi terepjáróba, és felszedek néhány követ a Vallis Marineris legalján (www.nasa.gov), majd megnézem a legújabb film bemutatóját (www.apple.com/quicktime), utána kedvenc operációs rendszerem emblémájával, a kissé esetlen, de azért kedves pingvinnel ugrálok a jégkockákon (www.didyouknow.cd/games/tux), aztán meg beülök egy kissé rozsdás Saab autóba, hajtok árkon-bokron keresztül (www.jowood.com), amíg szakadékba nem zuhanok (www.deathvalley.com), és össze nem töröm magam (www.totalcar.hu). Balesetem hírét magyarul (f.hirkereso.hu), szlovákul (www.sita.sk), spanyolul (www.elperiodico.es) is elolvashatom, ha kis szerencsém van, bekerülök a tévéhíradóba is (www.ta3.com), sőt akár a http://www.cnn.com/CNNI/-re is. Hipp-hopp, máris polgármestert játszok a simcity.eagames.com-on és közben megebédelek a www.netpincer.hu segítségével. Falatozás közben meghallgatom a U2 legújabb számát (www.shoutcast.com). Megfájdul a fejem, de semmi baj, ott a www.patika.hu. A nyugtatótól kissé bódultan botorkálok a szobámban, megbotlok egy kábelkötegben, elhasalok.

De jó lenne visszamászni az íróasztal mellé, de a zsinórok nem engednek, belém gabalyodnak, körültekernek, rajtam kúsznak, hibajelzést sípol a hangszóró, diódák fénye gyullad figyelmeztetően, nemcsak a számítógépen, hanem a fejemben is, de nem tudok szabadulni.

Utolsó erőmmel kihúzom a dugót a falból, leveszem a fejhallgatót, és azon nyomban megkönnyebbülök. Kinyitom a hűtőszekrényt, megvajazok egy nagy darab valóságos kenyeret, kiülök az udvarra a csillagok alá, és megfogadom, hogy ezentúl valóságos autót vezetek, valóságos könyvesboltban valóságos papírból készült könyvet vásárolok, csakis Tesla televíziót vagyok hajlandó nézni.

És gyakrabban ülök ki a friss levegőre. Legalább nem maradok le arról, hogy lássam, hogy nő a fű.