Rakás a kuka mellett

Jegyzetek, füzetek, fénymásolt egyetemi tankönyvek. Az utóbbira elég érzékeny vagyok. Ha egy tankönyv már sehol nem kapható, akkor nincs mit tenni, másolni kell. De azt nagyon nem szeretem, ha a diákok olyan könyveket másolnak, amelyek megvásárolhatók. Emlékszem egy kollégára, akinek a könyvét a másik kolléga feladta kötelező olvasmánynak, és annak ellenére, hogy a könyvet az egyetemi boltban meg lehetett venni, megengedte a diákoknak, hogy fénymásolják. Az író persze megtudta, és majdnem per lett a dologból.

Sajnos, ritka eset, hogy valakik szervezetten fellépnek a szerzői jogok ilyesfajta megsértése ellen, mint például egy pozsonyi nyelviskola, ahol már a beiratkozásnál megmondják, hogy a tankönyveket kötelező megvenni, másolt példány szóba sem jöhet. Leggyakrabban a szerzőre hárul, hogy védekezzen. Ha tud és mer.

Nekem is volt ilyen esetem. Feladtam az egyik könyvemet kötelező olvasmánynak. A következő órán megláttam egy diáknál komplett fénymásolva. Nem volt jó érzés. Aztán persze jött a dilemma, hogy szóljak-e, még mielőtt a többi is ezt fogja csinálni, vagy hagyjam az egészet, nehogy azt gondolják, ily módon akarom eladni a könyvemet. Mintha az bűn vagy szégyen volna, ugye. Mert az nem bűn és szégyen, ha egy pék el akarja adni a kenyeret, amit sütött, és az sem, ha például egy slágerszerző el akarja adni a könyvét, de hogy egy egyetemi tanár tegye ezt? Akkor úgy döntöttem, hogy az én szellemi termékemnek ugyanúgy van értéke, mint egy kenyérnek, autónak, cipőnek vagy Tvrtko- könyvnek. Ezután megkérdeztem az illetőtől, mit olvasott utoljára. Temérdek húsz éve távlatából nem tudott visszaemlékezni. Megkérdeztem a többieket. Huszonhárom egyetemi hallgatóból tizenkettő nem emlékezett. Közben az első mintha rájött volna, hogy elég kínos a helyzet, azt mondta, hogy már emlékszik. Olvasta a vámpírokról szóló könyvet, amit a mozikban is adnak. Fénymásolt formában olvasta? Csodálkozva nézett, hogyan tudok ilyet kérdezni. Sosem látott még embereket fénymásolt regényt olvasni, mondta. Akkor megkérném, hogy az én könyvemet se fénymásolt formában olvassák, válaszoltam.

Más kérdés persze, mit keresnek az egyetemen olyan emberek, akik életükben nem olvastak. S hogy sok esetben épp ők azok, akik szerint a diploma annyit ér, mint az a bűzlő rakás a kukák mellett? Én nem csodálkozom, ha így érzik, mert én sem alkalmaznám őket.