Öngyilkos kampánytéma

Egy napra megtöltötte a sajtót a hír, mely szerint a rendőrség szemezgeti azokat az öngyilkossági ügyeket, amelyek hátterében az uzsorakamat állhat. Ha a rendőrség ezt megtette volna, majd kampánytémává tesznek ilyen eseteket, két óriási hibát követtek volna el. Az egyik teljesen világos: a kormányzó hatalomnak kampányban a téma jó, egyébként meg tesz rá magasról, hogy néhány szerencsétlen flótás a saját életéhez nyúl, mert nem lát más kiutat.

A másik az adatok értékelése. Az öngyilkosságok egy részénél van csak búcsúlevél, a tett okára való utalás. A demonstratív öngyilkosságoknál pedig jobbára nincs. Az öngyilkosságok okait kutatók a közvetlen okot néha megtalálják, ritkább viszont az a feltárás, amely az okok teljes láncolatát tartalmazná, választ adva arra, miért képes az ember az életben maradás alapvető, elemi ösztöne ellen fordulni. Hatalmas bajnak kell lennie, ha maga ellen fordul az egyén, de ennek okait kutatni inkább tudományos feladat, mint rendőrségi vagy statisztikai.

Az öngyilkossági statisztikákban szerény véleményem és eddigi tudásom szerint egyáltalán nem dominálnak a valóban megoldhatatlan élethelyzetben lévők, inkább azok, akiknek problémáira igenis lett volna megoldás (már ha anyagi, karrierbeli vagy kapcsolati problémákról volt szó), csak ők maguk nem találták meg.

Sokkal nagyobb baj a társadalom szempontjából, hogy egy ötmilliós országban 1,25 millió végrehajtás van érvényben (persze, van köztük 20 eurós közműtartozás, de akkor is). Statisztikailag minden szlovákiai háztartásra jut legalább egy végrehajtás, kétszer annyi végrehajtó van nálunk, mint a tízmilliós Csehországban! Vajon miért? Hogyan jutottunk ide? Ez az igazi kampánytéma, főleg majd a parlamenti választások előtt. Mint ahogyan az is, hogy ha az egyszeri ember lakni akar, kötelezően eladósodik. Húsz-, harminc évre, egy kiszámíthatatlan, bizonytalan munkaerőpiacon. Miért nincs bérlakáspiac? Miért támogatja az állam is, immár évek óta, az ingatlanszerzést, a csoportos béringatlan-építés helyett? S ugyan mi a különbség aközött az ember között, aki nem banknál, hanem pénzügyi szolgáltatónál vett fel hitelt és keveredett adósságcsapdába, s aközött, aki 15 év részletfizetés után kerül megoldhatatlan helyzetbe s ezzel együtt talán az utcára? Azért a bank lesz a felelős?

A politika ne hazudjon – a pénzpiac az egyik leginkább szabályozott piac, tehát ha valaki felelős az adósságcsapdákért, az az állam. A politika ne éljen vissza a tragédiákkal – azok elszenvedői s túlélői szolidaritást érdemelnek, nem bulvárcímlapokat. A jelenlegi kormánynak pedig két nagyon erős éve van, hogy a felvetett kérdésekkel ne kampányban, hanem érdemben foglalkozzon.