Egymásba kapaszkodva

Mondhatnám, sokat látott szerelmespár ez, hétköznapi és drámai pillanatok tanúja, hiszen ugyanúgy látott békésen ebédelő családot, mint egy kihunyó élet utolsó pillanatát. Mondhatom, csakhogy nem így van. Ez a Rómeó és Júlia, amióta ezernyi apró öltésből megszületetett, csak egymásnak él. Csak egymást látja. Amint Karinthy a szeren, Rómeó a megerőltető mászás után az erkélyen lóg, sapkája leesik, bokája körül ernyedt kötelek, utolsó erejével az erkély szélébe, másik kezével Júlia kinyújtott karjába kapaszkodik. Egymásba kapaszkodó karjukkal erősen átölelik egymást, s nem befolyásolja őket, hogy mi van üvegen és rámán túl. Csak vannak – egyik a másiknak, kitartóan összekapaszkodva.

Sokan állítják némi cinizmussal, hogy ha a két fiatal életben marad, sosem váltak volna az örök szerelem jelképévé. Mert jönnek a hétköznapok, amik kikezdik a szerelmet. Lehet, hogy a tinédzser Rómeó és Júlia életútja valóban elvált volna, s csak a feledhetetlen első szerelem emléke fűzte volna őket egymáshoz, de ez semmit sem változtat a tényen, hogy tényleges Rómeók és Júliák milliárdjai élnek ezen a Földön. Két, egymással szorosan összefüggő ismérv különbözteti meg őket a veronai szerelmespártól. Először: az igazi Rómeók és Júliák nem együtt halnak, hanem együtt élnek. Akkor is, amikor a hétköznapok úgymond kikezdik a szerelmet, amikor az egyik pocakot ereszt, a másiknak narancsbőrös lesz a combja, amikor az egyik elveszíti a munkáját, a másik megbetegszik, s akkor is, amikor agyukra megy a párjuk némely, vagy akár több tulajdonsága. Másodszor: az igazi Rómeók és Júliák nem tinédzserek. Mert az igazi rómeó- és júliasághoz idő kell. Épp az együtt leélt idő változtatja át a látszólag hétköznapi embereket az örök szerelem hordozóivá. Sokan mondhatják erre, hogy ez nem szerelem, hanem jobb esetben szeretet, rosszabb esetben megszokás. De: ki lát bele mások kapcsolatába anynyira, hogy felelősségteljesen minősíthesse? S kinek van ehhez joga? Vagy: a szeretet és a megszokás kizárja a szerelmet? Egyáltalán: mi a szerelem és a szeretet? Kisgyerekek mondták: „a szeretet az, amikor egy lány bekölnizi, a fiú borotvaszesszel keni be magát, aztán elindulnak, hogy szagolgassák egymást.” S ugyanúgy szeretet, „amikor egy kicsi öreg néni és bácsi még azután is barátok, miután jól megismerték egymást.” Egyébként mindegy. Ebben a pillanatban is Rómeók és Júliák keresik egymást, mert bármennyire modern is a világ, jó együtt élni, összekapaszkodva.