Putyin él és élni fog

A főleg külföldi támogatással tevékenykedő – ezért a hatalom által nehezen ellenőrizhető – nem kormányzati szervezetek működésének ellehetetlenítését szolgáló törvényt hagyott jóvá a napokban a duma. Nem nehéz kitalálni, honnan jött az ukáz, hiszen az orosz törvényhozást teljesen a putyini párt ellenőrzi. De nem is ez volt a legfontosabb azon lépések sorában, amelyek azt szolgálják, hogy teljesen a központ irányítása alá vonják a politikai és közéletet, a propagandát. Jogilag nincs is velük semmi probléma, hiszen egy demokratikusan megválasztott parlamentben a demokrácia játékszabályainak megfelelően járnak el. Szemben a posztszovjet térség olyan tragikomikus, bohózatba illő kreatúráival, mint a türkménbasi vagy Lukasenko. Az egykori fehérorosz kolhozelnök legalább őszinte, nem játssza meg a demokratát. A Kreml ura sokkal ravaszabb, ezért veszélyesebb, amit viszonylag magas, sok nyugati politikus által is irigyelt népszerűségi mutatói bizonyítanak a legjobban. Ami közös bennük: a hatalomgyakorlás szovjet módszereihez való ragaszkodás: aki egyszer a csúcsra került, annak élete végéig ott kell maradnia.

Putyin megnyugtatta a külföldet: 2008-ban jár le a mandátuma, azután nem akar elnök lenni, hiszen az alkotmány nem teszi lehetővé, hogy ismét induljon, s ő nem akarja módosítani az alaptörvényt. A parlamenti választások 2007-ben esedékesek, a választási törvényt már módosították – ha a helyzet úgy kívánja, még fogják is –, emelték a pártok számára a bejutási küszöböt, a függetlenek indulását gyakorlatilag kizárták, a megválasztott honatyák pedig nem hagyhatják ott azt a pártot, amelynek színeiben indultak. Az orosz pártstruktúra ismerői számára teljesen nyilvánvaló, mindez az elnöki párt fölényes győzelmét hivatott biztosítani. Nemrégiben Putyin kinevezett két új miniszterelnök-helyettest, az egyik az elnöki adminisztráció eddigi vezetője, a másik a védelmi miniszter. Erről már nyugati hírmagyarázók is azt írták, hogy gyakorlatilag kijelölte utódait, akik az elnöki székben követhetik, hiszen mindkettőről közismert, hogy Putyin feltétlenül megbízik bennük.

Az elképzelhetetlen, hogy Putyin 2008 után elmenjen egy kiadóba tanácsadónak, mint barátja, Schröder. Oroszországban a hatalom annyira elnöki központú, hogy ha felmérést végeznénk a politikában jártasabb emberek körében, ki most az orosz kormányfő, valószínűleg nagyon kevesen tudnák a választ. Nos, ez hamarosan változni fog, a Kreml minden lépése azt a sejtést erősíti, hogy Putyin – ha már elnök nem lehet, mert meg akarja őrizni a demokrácia látszatát – a kormányfői posztra pályázik. És ezután jönnek csak a nagy változások, majd az orosz demokrácia fejlesztésére irányuló reformokként fogja eladni a külvilágnak. Vagyis: az elnöki rendszer fokozatosan átalakul egy általa kreált parlamenti demokráciává, amelyben a kormányfő kezébe csúszik át a legfőbb hatalom.

Politikai ínyencek számára igazi csemege lehet az elkövetkező egy-két évben az ebbe az irányba ható tendenciák megfigyelése. Az utód(ok) kijelölésével előre biztosította, hogy a majdani elnök ne nagyon berzenkedjen.