Putyin, a hódító elnök

Oroszország katonai erődemonstrációját követően hétfőn független államokként ismerte el a két szakadár kelet-ukrajnai régiót. Az ún. Donyecki és Luhanszki Népköztársaság elismerése egyben Ukrajna területi szuverenitásának nagyon durva megsértése.

Miért most lépte ezt meg Moszkva? Hiszen gyakorlatilag már 2014 tavasza óta a kezén van a két régió jelentős része, a két tartományi székhellyel, Donyeckkel és Luhanszkkal egyetemben. Moszkvában úgy vélhetik, ma könnyebb Ukrajnával szemben katonai erőt alkalmazni, mint néhány év múlva. Az ukrán haderő ugyanis 2014 óta nagyot fejlődött; ma már egy 250 ezer fős, a kelet-ukrajnai helyzetben harcedzett haderő, a háta mögött 900 ezer tartalékossal és egyre modernebb fegyverekkel (Javelin rakétákkal, Bayraktar támadó drónokkal). Tálas Péter, a budapesti Nemzeti Közszolgálati Egyetemen működő Stratégiai Védelmi Kutatóintézet vezetője szerint a másik okot az aktuális külpolitikai helyzet jelentheti: Joe Biden amerikai elnök egyre inkább a belső problémákkal foglalkozik, Boris Johnson brit miniszterelnök a brexit és a járvány idején tartott partik következményeit nyögi, az EU-t aktuálisan vezető Párizs az áprilisi választásra készül, az új berlini kormány pedig még mindig a helyét keresi.

Az még kérdéses, pontosan milyen határokkal ismeri el Moszkva a két szakadár tartományt. A szaka-dár köztársaságok ugyanis a 2014-ben elfogadott alkotmány szerint igényt tartanak Luhanszk és Donyeck megyék azon részeire is, amelyek jelenleg az ukrán kormányerők ellenőrzése alatt állnak. A két tartomány együttesen 53 ezer négyzetkilométer, azaz nagyobb mint Szlovákia! Jelenleg a terület alig egyharmadát birtokolják az elszakadók. „Nem kizárt, Oroszország határozottan fel fogja kérni Kijevet, hogy az ukrán haderő hagyja el ezt a területet” – közölte hétfőn Vjacseszlav Nyikonov, az orosz parlament külügyi bizottságának alelnöke. Hivatkozási alapjuk lehet, hogy az újonnan elismert területeken egymillió orosz, köztük 800 ezer orosz állampolgár él. Ugyanez volt a hivatkozási alapja a 2008-as, Grúzia elleni támadásnak is. Ebben az esetben Ukrajna és Oroszország hadserege közvetlenül nézne farkasszemet egymással… Egyébként az orosz Állami Duma tegnap egyhangúlag máris elfogadta Vlagyimir Putyin elnök hétfő este aláírt rendeleteit.

Rácz András Oroszország-szakértő, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének tudományos munkatársa úgy véli, a Kreml preventív célja, hogy Ukrajna ne legyen sem az Európai Unió, sem a NATO tagja. A NATO 2008. áprilisi bukaresti ülésén ugyanis elvben elfogadták, hogy a jövőben Ukrajna és a 2008 nyarán Oroszország által megtámadott Grúzia is a NATO tagja lehet. Moszkva azt sem akarja, hogy Ukrajna nyugatias legyen, fokozatosan gyarapodó pályára álljon, ahol ráadásul szabad választások vannak. Vagy ahogyan Tóta W. Árpád, a HVG kommentátora írta: Moszkva attól az ukrán modelltől tart, ahol elnök lehet valaki anélkül, hogy Novicsokkal kenegetné a riválisai alsógatyáját. Rácz András úgy fogalmazott: „Ha az orosz lakosság sikeres és fejlődő Ukrajnát látna, feltenné a kérdést: ha az ukrán testvéreinknek sikerülhet, akkor nekünk miért nem? Márpedig a Kreml nem szereti, ha az orosz nép kérdéseket tesz fel”. Ugyanezért nem szabad sikeresnek lennie Fehéroroszországnak sem, ahol Aljakszandr Lukasenka belarusz elnök minden támogatást megkap Putyinéktól, hogy sikerrel nyomja el az ellenzéket.

Putyint országa demográfiai hanyatlása is nyomasztja. Ahogy tavaly fogalmazott: ha nincs az 1917-es októberi forradalom, és ha nem esik szét a Szovjetunió, akkor most akár 500 millióan laknák ezt az országot a jelenlegi 144 millió helyett. Arról nem is beszélve, hogy 2005-ben az évszázad legnagyobb geopolitikai katasztrófájának nevezte a Szovjetunió összeomlását. Az orosz népesség alakulása évtizedek óta riasztó, erőteljesen csökkenő számokat produkál. A problémák pedig a Szovjetunió széthullása körül kezdődtek, amit Putyin is katasztrófaként emlegetett. Márpedig a kohászatáról és szénbányászatáról híres Donyeck és Luhanszk megye Ukrajna legsűrűbben lakott régiója a főváros, Kijev után. Maga Donyeck 1 milliós, Luhanszk pedig 450 ezres nagyváros. A több mint 6 milliós lélekszámú térségben az oroszok aránya bőven meghaladja a népesség egyharmadát. Végezetül egy másik elképzelés – amit részben megerősítenek korábbi mondatai is – arról szól, hogy az egyre inkább burokban élő, elzárt Putyin belehabarodott a régi Oroszország, Nagy Péter cár, a Szovjetunió vagy Sztálin nagyságába, és azon fáradozik, hogy visszaállítsa országa megtépázott tekintélyét.