Próféták és töredékek

A párt elsősorban Igor Matovič – a saját megszokott, arcbamászó profizmusával végigvitt – mediális akciója miatt könyvelhette el a veszteségeit. A releváns ügynökségek közül a Focusnál a Sieť 5,2 százaléknyi visszaesést könyvelhetett el egy hónap alatt – teljes támogatottságának harmadát! –, így most 11 százalékon van. A Polis Procházka szempontjából optimistább eredményei szerint a párt 0,8 százalék visszaesés után még mindig 16 felett van – igaz, a mérés a Focusé előtt készült.

Matovič akciója mindenesetre megállítani látszik azt a folyamatot, amelynek végén az új formáció akár le is „srótolhatta” volna az egész politikai jobboldalat, tokkal-vonóval. Bár a Sieť (hacsak nem jön egy újabb szarvashiba) még ezek után is meghatározó, sőt akár vezető szereplő is maradhat a jobboldalon, úgy tűnik nem lesz ereje a szlovákiai politikai rendszer koncentráltabbá tételére, azaz nem lesz képes a Smer egyetlen legitim kihívójaként integrálni maga mögött a többi politikai erőt. Sőt, az ügy igazi vesztese nem is a párt, hanem maga Radoslav Procházka lehet, amennyiben egészen nyilvánvaló személyes, miniszterelnöki ambíciói így nehezen lesznek tarthatóak, keresztülvihetőek a potenciális partnerek ellenállása miatt.

A szlovákiai ellenzék fennmaradó töredezettsége erősen emlékeztet a magyarországiéra, a két politikai rendszer közötti eltérések ellenére is. Ott az ellenzéki együttműködés nevű tragikomédia újabb körét sikerült bemutatni a budapesti polgármester-választás okán. A korábban Bajnai Gordon nevével fémjelzett Együtt–PM besimult a politikai összképbe az MSZP és a gyurcsányi DK mellé. Mindez történt annak ellenére, hogy korábban Bajnait a magyar balközép évekig (a kormányzása végétől politikai visszatéréséig) egyfajta messiásként várta, mint aki potenciálisan integrálhatja maga mögött az ellenzéki közeget. Bajnai bukása – mert a választási eredmény pártja és személye parlamentbe kerülése ellenére sem nevezhető másképp – nem kis részben pont a többi ellenzéki párt, elsősorban az MSZP aknamunkájának volt köszönhető, a stratégiai hibák mellett.

Procházka és Bajnai esete is arra a nehéz játékra hívja fel a figyelmet, amelyet a töredezett ellenzéki erők az erős kormánypártok ellenében kényszerülnek vívni. Kettős nyomás alatt állnak ugyanis: egyrészt jó lenne nyerni, kormányt váltani, másrészt viszont az sem mindegy, hogy a politikai oldalon belül kinek mennyi jut. Nevezhetjük ezt akár a próféták paradoxonának is: minél nagyobb esélyed van masszív választói támogatás megszerzésével leváltani a jelenlegi kormányt, annál motiváltabbak saját potenciális politikai szövetségeseid a hátbatámadásodra. Ezért próbálja Matovič átharapni a rá veszélyes Procházka torkát, annak ellenére is, hogy az igazi politikai ellenfele mindkettőjük pártjának a Smer lenne.

Az más kérdés, hogy jobb kommunikációs stratégiával Bajnai és Procházka is jobban ellenállhatott volna a támadásoknak.