Prágában van min gondolkodni

Ez az egyik váratlan, de egyáltalán nem meglepő eredménye a dél-csehországi temelíni atomerőművel kapcsolatban az elmúlt hetekben lezajlott látványos cseh– osztrák pengeváltásnak. Bécs és Prága között azért robbant ki a nyílt éles ellentét, mert az osztrák kormánykoalíció kisebbik tagja, a Szabadságpárt aláírásgyűjtést indított azért, hogy Ausztria vétózza meg Csehország csatlakozását az Európai Unióhoz, ha a csehek nem lesznek hajlandóak „félreállítani” a rövidesen próbaüzembe kerülő atomerőművet. Bár a kormánykoalíció erősebb tagja, Gerhard Schüssel kancellár és más mérvadó erők sem értettek egyet a kezdeményezéssel, hangsúlyozva, hogy nem kívánják összekötni Temelínt az uniós csatlakozással, s az aláírásgyűjtés eredménye a parlamentet sem kötelezte semmire, Jörg Haider karintiai tartományi elnök pártjának kezdeményezése mégis hatalmas indulatokat váltott ki a határ mindkét oldalán. Schüsselék álláspontja érthető: hivatalosan és kormányzati szinten a csehek és az osztrákok ugyanis már megállapodtak Temelínről, s tavaly ősszel Brüsszelben a két kormányfő a megfelelő dokumentumot is ellátta kézjegyével. Formálisan ezzel a kompromisszummal – lényege az, hogy a csehek újra megvizsgálják az atomerőmű környezeti és biztonsági hatásait, eltávolítják az esetleges hiányosságokat, míg az osztrákok nem fogják akadályozni Csehország uniós csatlakozását – lezárult a már évek óta tartó, határokon átívelő, indulatos szomszédvita. A kisebbik osztrák kormánypárt, tehát a Szabadságpárt azonban valószínűleg belpolitikai okokból tovább kívánta feszíteni a húrt, és aláírásgyűjtést kezdeményezett, amely, mint tudjuk, majdnem egymillió osztrákot, a lakosság 15,5 százalékát szólította meg. Azt se feledjük, hogy ez nagyjából csak a fele annak, mint ahányan Haideréket a legutóbbi választásokon támogatták.

Visszatérve az aláírásgyűjtés kezdetére: nyilván Miloš Zeman kormányfő is tudta, hogy a Szabadságpárt kezdeményezése függetlenül a támogatottság mértékétől, lényegében eleve kudarcra van ítélve, s nem tud akadályt gördíteni Csehország uniós csatlakozása elé. A szabadszájúságáról közismert Zeman ennek ellenére sem volt képes lakatot tenni a szájáram és a feszült helyzetben leposztfasisztázta a Szabadságpártot és volt vezetőjét, Haidert. Viszonzásképpen pedig Haider egyebek között lekommunistázta Zemant. A polémia akkor feszült a robbanásig, amikor Zeman a bécsi Profil című hetilapnak adott interjújában tovább tágította a vita keretét: egyrészt idiótának minősítette mindazokat, akik aláírják a Temelín elleni tiltakozást, másrészt pedig a volt Csehszlovákia árulóinak – akik az akkori törvények szerint állítólag kötelet érdemeltek volna – és Hitler ötödik hadoszlopának minősítette a szudétanémeteket, tehát summásan, kollektív módon megbélyegezte őket. Ez viszont már mindenkinek sok volt. A prágai osztrák nagykövet Jan Kavan cseh miniszterelnök-helyettesnél, külügyminiszternél tiltakozott, mert Zeman arrogánsan nem volt hajlandó fogadni őt. Thomas Klestil osztrák államfő pedig prágai kollégáját, a Lanzarotte szigetén pihenő Václav Havelt hívta fel telefonon, hogy közbelépését kérje. A prágai sajtó is felrótta Zemannak: nemcsak az osztrákok millióit, hanem a szudétanémeteket is kollektív módon megsértette diplomatikusnak egyáltalán nem minősíthető kijelentéseivel. A reakció nem maradt el. Azonnal megszólaltak a németek is. A berlini kormány Joschka Fischer külügyminisztert bízta meg azzal, hogy tegye rendbe Prágával az ügyet, viszont Bajorország egyértelműen leszögezte: a cseh kormányfő személyes bocsánatkérését követeli. Zeman szokásához híven fennhéjázóan visszaüzent: Erről szó sem lehet. Az igazság kimondásáért nem szokás bocsánatot kérni. „A cseh kormányfő kijelentései egyértelműen botrányosak” – nyilatkozta egy bajor miniszter. Gerhard Schröder német kancellár szóvivője útján pedig később jelezte: márciusra tervezett prágai látogatását ezek után a csehek ne vegyék még biztosnak.

Václav Klaus, Zeman legfőbb belpolitikai riválisa, az ellenzéki Polgári Demokratikus Párt elnöke szintén élesen bírálta a miniszterelnököt. „Zemannak és kormányának sikerült elérnie, hogy a beneši dekrétumok, valamint a németek 2. világháború utáni Csehországból való kitelepítésének az ügye újra a nemzetközi politika színpadára került” – jelentette ki Klaus. A vezető cseh ellenzéki politikus, aki nemrégiben elismerte, hogy a háború utáni kitelepítések ügye sokkal súlyosabb, mint ahogy azt mostanában Csehországban általában érzékelik, nyilván ráérzett az igazságra. Tudatosítani kell még, hogy Németországban ősszel parlamenti választások lesznek, s a szudétanémetek ügye legfőbb védelmezőjének, Edmund Stoiber bajor kormányfőnek igen nagy esélye van arra, hogy ő legyen a következő német kancellár. Ez nyilván módosítja Berlin hozzáállását is a kérdéshez, s az bizonyára érezhetően keményebb lesz, mint a jelenlegi német szociáldemokratáké. Nos ebben a kontextusban kissé más megvilágítást kapnak az elmúlt napok eseményei is. Az sem titok, hogy a Temelín-ellenes kampány a szomszédos Ausztriában a Szabadságpárt lankadó népszerűségét is növelte, s Ausztria ma általában is érzékenyebb a szudétanémet kérdésre, mint korábban. Prágának tehát van min elgondolkodnia.

Bár nyilvánvaló, hogy a politika nem emberbaráti tevékenység, s a nemzetközi porondon mindenki a maga érdekeit védi, fontosnak tartom felhívni a figyelmet arra, hogy a beneši dekrétumokról folytatott éles cseh–osztrák, illetve cseh–német vitában gyakorlatilag senki sem említi meg, hogy az ominózus csehszlovák törvények a szlovákiai magyarokat is sújtották. Számomra nagyon sajnálatos, hogy innen, „Nyugatról” nézve, s ebben a környezetben a szlovákiai magyarok valamiféle politikai vagy anyagi megkövetése, kárpótlása még csak szóba sem kerül, mintha a mi problémánk nem is létezne. Pedig a magyarok és a szudétanémetek kérdése ebből a szempontból összefügg, s nemigen lehet szétválasztani vagy keletre tolni, még ha Csehszlovákia kettévált is. Prága hiába mossa kezeit, a szlovákiai magyarok ügye őt is érinti, nemcsak Pozsonyt. Tekintettel a szudétanémet-kérdés legújabb fejleményeire, úgy érzem, eljött az ideje annak, hogy a szlovákiai magyarok ügyében is újabb lépések történjenek. Hazai porondon s nemzetközi színtéren egyaránt.

A szerző prágai munkatársunk