Potyautasok a rendszerben

E sommás megállapítást magunkévá téve egyáltalán nem meglepő, hogy a menekültkérdéssel kapcsolatban egyre inkább a „megélhetési” vagy „gazdasági menekültek” szókapcsolatot használja a politikai elit.  Használja ugyan az „illegális menekültek” fogalmát is, de az csak az ostobaság fitogtatása, legális menekült nem létezik. A gazdasági menekültektől a kontinens az életszínvonalát félti, de a politikai marketing nem lenne az, ami, ha nem kezdene papolni az értékekről. Például a keresztény Európáról, amit a migránsok elvennének tőlünk. Elég viszont belegondolni abba, hogyan is állunk Európa keresztény voltával, megnézve a jóformán üres templomokat (felekezettől függetlenül), az immár teljesen szekularizált európai társadalmakat, valamint a még mindig erőteljesen vallásosnak tekintett országokban a vallás, a hitélet folklorisztikus megnyilvánulását. Nyomban rájövünk, nem véletlenül említették mind a katolikus egyházfő, mind a protestáns egyházi elitek már tíz éve is Európát missziós területként.  Ha tehát a keresztény Európát féltjük, akkor valójában mit is féltünk?  A jólétünket. Azt a jólétet, amelynek féltéséhez a kontinens politikai elitjeinek kapóra jött a menekültáradat. Az unió tagállamainak szociális modelljei, legnagyobb újraelosztó rendszerei tarthatatlanok. Tudjuk ezt már nagyjából húsz éve, a demográfiai mutatók magukért beszélnek, de nem csak azok. A politika, amelyben a siker a választás megnyerése, és amelyben a gondolkodás horizontja négy, maximum öt év, abban motivált, hogy elosszon és osztogasson. Egyre többet. S így évtizedek alatt kialakult egy olyan szociális háló, amelyben ezrek, százezrek potyautasok, a politikai ígérgetések részbeni betartásának haszonélvezői. A jelenlegi szociális háló rengeteg olyan segélyt, szociális transzfert, „adományt” tartalmaz, amelyekhez sem rászorultság, sem érdem nem köthető. Példaként: teljes rokkantsági nyugdíj melletti teljes munkaidős munkavállalás, a szolidáris pillérből nyugdíjat élvezők szabad munkavállalása (a tőkésítő alapból érdem alapján kapja a nyugdíjat, ha rászorul, ha nem, ez rendben van) vagy az általánosan (s nem rászorultsági) alapon osztogatott családi pótlékok, babakocsipénzek, tizenharmadik nyugdíjak – mind, mind egy-egy választói réteg sima, közvetlen lekenyerezése. Több millióan érdekeltek benne és az európai jólétet sokkal inkább veszélyeztetik, mint a menekülthullám.  Persze, Európa alapvetően azt jelenti: kultúra (mégis mindig attól vesznek el a kormányzatok, ha baj van). Ha a lakosság összetételének megváltozása ezt a kultúrát veszélyezteti, indokolt az aggodalom. Csak éppen nem azoktól, akik semmit, de az égvilágon semmit nem tesznek sem a római jogra, sem a klasszikus görög filozófiára, sem pedig a kereszténységre alapuló európai kultúráért, szólamaik s tetteik kampánymotiváltak, s megválasztásuk a hazai szociális potyautasok szavazataitól függ. Értékféltő megszólalásuk süket duma csupán.