Posta!

Mari néni életében mindig fontos szerepet játszott a posta. Azelőtt ismerte a postást, ki ne ismerte volna a faluban. Kemény idők voltak azok. Ha megjelent a kapuban, Mari néni is csak sóhajtott egyet, és várta a rossz hírt a frontról. Később, a felszabadulás után megritkultak a küldemények, inkább csak névnapra, születésnapra futott be holmi csiricsáré képeslap. Mari néni mindig váltott pár barátságos szót a postással, jó ember volt, még a kutya se ugatta meg.

Mikor felköltöztették Mari nénit a városi kislakásba, azt is meg kellett szoknia, hogy nem beszélgethet a mogorva postásnővel, mert az mindig szalad, ráadásul magyarul se tud, csak néhány káromkodást, azt is rosszul. Mari néni már nem lesi a postást, a nyugdíjat rendben megkapja, a rossz hír elkerüli, a csiricsáré képeslapokat meg felváltotta a sietős telefonbeszélgetés.

Azért Mari néni mindennap lelkiismeretesen leballag a postaládához, hogy kiszedje belőle a nagyvilág üzeneteit.

Villany- és telefonszámlán kívül sok szép színes papírt szokott kapni. Az egyiken előnyös munkát kínálnak, a másikon mosógépet részletre, a harmadikon ötven fillérrel olcsóbb kenyeret és leértékelt temetőgyertyát. Elszórakozik vele Mari néni, míg mindet végignézi, bár szlovákul a felét se érti meg. Szerencsére legtöbbször képek is vannak a papirosokon.

Ősz végén mosógépek, kenyerek és temetőgyertyák helyett ábrándos tekintetű vagy vad bajszú férfiak jelentek meg a papirosokon. Némelyik egész fess volt, sőt az egyik még az öregre is hasonlított, bár az, Isten nyugosztalja, azért szebb szál legény volt hajdanán. Az öltönyös férfiak képei alatt sok-sok érthetetlen szó, ez már nem a Mari néni éppenhogycsak-szlováktudásának való. Meg is kérdezte a lányát, ugyan mit írnak, mit hirdetnek ezek a marcona alakok. Fűt-fát, anyuka, csak hogy rájuk szavazzon, mondta a lánya, mert ezek egytől-egyig mind politikusok. Aha, mondta Mari néni, aztán szépen összehajtogatta az öltönyös férfiakat, berakta a többi lom közé.

Mostanság karácsonyfák vannak a papirosokon. Ezek szerint elkelt a fű-fa, az öltönyösökre nincs már szükség. Mari néni azért most is minden nap leballag a ládához, hogy kiszedje belőle a nagyvilág üzeneteit.