Porlepte forró nyom

Van a világon jogtudós, aki megnyugtató választ tudna adni a kérdésre: a jogsértést törvénnyel megalapozó politikust és a jogszabályok által „legitimált” megtorlásokat vezénylő generálist kell-e elsősorban felelősségre vonni vagy az őrmesteri rangban serénykedő verőlegényt? Lorenc tábornok, a titkosrendőrség egykori vezetője ismét bíróság előtt állt, és mint már oly sokszor, ezúttal is sokan feltették a kérdést: van-e értelme a közöttünk nyüzsgő, még csak nem is őrmesteri, hanem káplári képességű besúgóknak felhánytorgatni múltjukat, miközben főnökük éli világát. A forró nyomok már egy évvel a rendszer összeomlása után is legfeljebb langyosak voltak. Az archívumokban pedig többször is olyan léghuzat pusztított, hogy még nem született olyan egérszagú levéltáros, aki a történtekről képes lenne hiteles bizonyítékokat produkálni. Ráadásul az 1968 utáni időszakban kínosan ügyeltek arra, hogy amit a pártállam fogdmegjei elkövettek, az írott törvény által fedezve legyen. E tekintetben csak át kellett venni a háború előtti és alatti jogalkotási szokásokat; Hitler, Tiso és Horthy érájában is szinte minden intézkedés elrendelésénél jogszabályra lehetett hivatkozni. Hasonlóképpen, ha a pártállam évtizedeiben bekopogtatott hozzád a rendőr, köteles voltál beengedni, és ha politikai okból felmondtak, panaszt tehettél – a sóhivatalban. Formálisan Lorenc tábornok főnökösködése idején sem egészen törvényes megalapozottság nélkül tettek a Cég munkatársai megelőző intézkedéseket, ha közeledett, mondjuk, 1968. augusztus 21-ének évfordulója. Csak az itt a kérdés, köszönőviszonyban voltak-e ezek a törvények a civilizált országok normáival. Találgatjuk, Szlovákia miért vált sereghajtóvá a vele korábban azonos színvonalú országok között. Sok oka van ennek. Kétségkívül az is szerepet játszik, hogy az elmúlt 12 év alatt úgyszólván minden, ezen belül a volt törvénysértések elszámoltatásának eredménytelensége is odahatott, hogy az emberek nem érezték: érdemes tisztességesnek lenni és hogy a becstelenség árát előbb-utóbb meg kell fizetni. A tábornok ismét a vádlottak padján ült. Nézegetem az újság első oldalán virító fényképét, és keresem számára az enyhítő körülményeket. Nehezen talál az ember mást, mint hogy a fordulat óta már eltelt tizenkét esztendő. A tábornok, úgy tűnik, már nem sok vizet zavar. Csak továbbszolgáló és tovább szolgáló őrmestereit és káplárait kell még tudnunk elviselni.