A pénz beszél?

Musk több mint 200 millió dollárt tett be az eddig ismert adatok alapján Trump kampányába. Nemrég azzal állt elő, hogy a brit szélsőjobbos pártnak is adna 100 milliót, hogy megtolja őket. 

Most a németek játszottak el azzal a gondolattal, hogy mi lesz, ha és amennyiben Musk a német AfD-nek is adna néhány száz milliót? 

Az Alternatíva Németországért az a párt, amely még a francia Le Pennek is túlságosan szélsőséges volt, kizárták az európai parlamenti frakciójukból, és ma sem a Patrióták közt foglal helyet, hanem a sokkal kisebb és sok kritikusa szemében neonáci árnyékú Szuverenistáknál. Egyik vezetője, idei kancellárjelöltje, Alice Weidel, aki a pártjának támogatói által gyakran támadt homoszexualitás egyik képviselője, hiszen Sarah Bossard svájci filmrendezőnővel és két gyerekükkel élnek együtt. EP-listavezetőjének stábja kínai és orosz kémbotrányban buktak meg. Weidel maga is beszél kínaiul.

A párt sok egyéb mellett a tömeges deportálások mellett állt ki nemrég, miközben tavaly ilyenkor még tagadni próbálta, hogy erről lett volna szó bizonyos párttagjai közt.

Egyes becslések szerint közel 5000 szír származású orvos dolgozik jelenleg a német egészségügyben, és még számos szakmában vannak jelen letelepedett bevándorlók vagy menekültek, akiket aligha tudna nélkülözni a német ipar.

Elon Muskhoz visszatérve, nemrég közös online beszélgetést bonyolított Weidellel, illetve egy német lapban is kiállt az AfD mellett, amelynek eredményeképpen a lap egyik szerkesztője felmondott.

Az, hogy a pénz utat talál magának a politika felé, nem különösebb újdonság. A demokráciák a kontinensünkön ezzel szemben egy restriktív szabályozást vezettek be évtizedekkel ezelőtt, amikor még sem kriptovaluták nem léteztek, és a banki utalásokat se telefonról intézték a tömegek. Ezek a szabályok gyakran elavultak, viszont most égetően nagy szükség lenne a reformjukra.

Musk a német szakértők szerint is simán bedobhat százmillió dollárt úgy a választott pártja mögé, hogy az jogi értelemben kikerüli az érvényes kampányfinanszírozási szabályokat. 

Magyarországon is küzdenek hasonló kérdésekkel. Sarkozy francia elnököt e szabályok megszegéséért ítélték el nemrég három év (!) börtönbüntetésre. Trump egyetlen ítélete, amely végül megszülethetett beiktatása előtt, épp szintén a kampányfinanszírozás miatt született.

Az USA a másik irányba ment el bő tíz éve: levették a korlátokat, lényegében a gazdasági szereplők bármennyi pénzt beönthetnek a pártok mögé. Európa ezzel szemben mindig azon az oldalon volt, hogy a szavazók és a politikusok ügye maradjon a választás, közérdekű kérdések mentén, és ne az iparosok, mágnások és multik döntsenek.

Most ez roskadozik. Az amerikai milliárdos nemcsak pénzzel locsolhatja választott pártjait (és Musk ezt látványosan teszi, de ne legyenek kétségeink, hogy mások is játszanak ezen a rulettasztalon), hanem a saját közösségi médiaplatformján tematizálhat – Musk esetében az X-en, de ott a TikTok, a Meta és a többiek.

Európa védtelenül, ha úgy tetszik, meztelenül áll a digitális viharban úgy, hogy a gazdag európaiak pénzügyi ereje is kezd lemaradozni az USA leggazdagabbjaitól, akik egyre komfortosabban és nyíltabban kezelik a politikai játszmáikat.

A gond? 

Meg sem hozott rossz döntések árát fizeti az öreg kontinens. 

Nem hagytuk, hogy digitális globális vállalatok nőjenek ki Európában, a nemzetállamok egymás közti vitája és az antitröszt eljárások miatt. Nem fejlesztettük a kampányfinanszírozási szabályokat, mert tipikusan a nagy pártok együtt hunytak szemet a kiskapuk felett. Nem adtunk Európában saját közösségi médiát, ehelyett amerikai és kínai algoritmusok etetik az európai szavazókat évek óta. Ezt nem lehet egyik napról a másikra visszafordítani, viszont figyelmeztető üzenet, hogy a mostanában meghozandó döntéseket végre hosszútávra tervezzük.