Politikai lélekvándorlás

Ahogy a közvélemény-kutatási eredmények tükrében csökken a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS) támogatottsága, a sajtóban úgy sokasodnak a Vladimír Mečiarra vonatkozó, egyelőre csak politikai tetszhalottsághoz közeli állapotot tükröző diagnózisok.

A leglényegesebbről azonban minden diagnoszta hallgat. Az elemzők elidőznek az 1989-es fordulat után alig két évvel repülőstartolt és diadalmaskodott politikai erő múltjának boncolgatásánál, kajánkodva emlegetik, hogyan vergődik a HZDS a most már nem is tudjuk, hányadik osztódást követően. A leglényegesebb kérdéshez azonban kevesen mernek hozzányúlni: hogyan alakul Szlovákia politikai arculata azt követően, hogy a nagytermészetű háromszoros exminiszterelnök egy lesz a 10 százalékos népszerűség körül oszcilláló pártok elnökei között.

Javában dúl az iraki háború. Valamelyik újságban azt olvastam, hogy a diktátort viszonylag rövid idő alatt legyőzik, de a legroszszabb valószínűleg ezután következik. E futurológiai szellemességet az illető kétségkívül attól a Moszkva-szakértőtől kölcsönözte, aki így fogalmazta meg aranyköpését: a kommunizmusban az a legrosszabb, ami utána következik.

Elképzelhető, hogy Mečiar belátható időn belül elvándorol a múltba. Nem így az ország lakosságának az a része, amely a kommunizmus bukása után úgy követte a HZDS alapító atyját, mint a mesebeli patkánybűvölőt a rágcsálók hada. Most nagyarányú politikai lélekelvándorlásra kerül sor a tetszhalottság állapotában leledző HZDS-ből, és nem nehéz kitalálni, hogy a máshova távozók zöme melyik politikai erő felé tart. Csak idő kérdése, hogy a támogatottság mértékét tekintve Robert Fico vezetésével a Smer elfoglalja a HZDS egykori pozícióját.

A demokratikus elit hatalmasat tévedett, amikor annak idején akár egyetlen elismerő szóval is jutalmazta Ivan Gašparovičot, amiért hátat fordított Mečiarnak. Ugyanekkora tévedés az is, amikor már-már ünneplik Vojtech Tkáčot és társait, a mozgalom legújabb disszidenseit. Borítékolhatjuk, hogy a legközelebbi választásokon egyikük se lesz képes átmászni az 5 százalékos küszöbön. Egyikük se lesz képes megismételni Mečiar egykori produkcióját. E mutatvány megismétlésére Szlovákiában csak egy politikus képes: Robert Fico. Hogy ez így van, az nem Ficót, nem Mečiart minősíti, hanem Szlovákia lakosságának még ma, 13 évvel a rendszerváltás után is legalább egyharmadát. És sokat elárul az ország politikai struktúrájáról is.

Mečiar és a HZDS egykori teljesítménye bebizonyította, hogy a nacionalizmus és az alpári populizmus megnyergelésével itt szédületes politikai karriert lehet csinálni. Akkor, 1992 tavaszán a mozgalom vezére – ha a választópolgárokon múlik – többségi akarattal hitelesítve ad abszurdum akár az egypártrendszert is visszaállíthatta volna. A milliomosjelölteket és a leendő munkanélkülieket egyaránt maga mögé állította. Érdemes szemügyre venni, milyen nehezen mondja ki Fico, hogy a Smer – baloldali erő. Attól tartok, a Smer dominanciája lesz az a „még rosszabb”, ami Mečiar után következik.