Poggyászunk az Unióba

Népszavazásra készülünk. A kérdés: szeretnénk-e az EU-tagországa lenni, vagy sem. A közvélemény-kutatások eddigi eredményei szerint Szlovákia lakosságának zöme uniópárti. Persze, nem önzetlenül az. A Munka-, Szociális és Családügyi kutatóintézet felmérése szerint taggá válásunkat követően az ország lakosságának 47 százaléka indulna útnak Európa fejlettebb térségébe. Főképp 18-24 éves fiatalok, nőtlenek és hajadonok. Tehát elsősorban az a korosztály és réteg tartozna az indulásra készek – valljuk be – ijesztően népes csoportjába, amely mindenkor könnyebben vág neki az ismeretlennek. Könnyebben alkalmazkodnának, így nyilvánvalóan nagyobb esélyekkel vághatnának neki a hazai kereseteknél jóval többet ígérő országok valamelyikének, mint középkorú társaik, akiket az otthonhoz köt a család, a megszokott életmód, a munkahely, az idegen nyelv ismeretének hiánya stb.

A nyugati keresetek vonzereje érhető, hiszen a statisztikai felmérések szerint a hazai átlagkereset mindössze 35 százaléka az uniós átlagfizetéseknek. Sokan viszont azért vállalnának külföldön munkát, mert elégedetlenek az itthoni politikai és társadalmi helyzettel. De vajon tisztában van minden indulásra készen álló, hogy mit követelnének tőle az ottani fizetésért? Vajon tudják, hogy nyelvtudás nélkül szinte fölöslegesen vágnának neki akár egyetemi diplomával is a zsebükben, reménykedve, hogy itthon szerzett szaktudásukat odakint többért kamatoztathatják? A tapasztalatok szerint a külföldön munkát vállaló szlovákiaiak szaktudásával nem is lenne baj. A legtöbb talán azon múlik, poggyászukban mekkora súlya lesz az idegennyelv-tudásnak.

Kétségtelen, hogy az uniós taggá válásunk legnagyobb hozadékainak egyike lesz a szabad munkaerő-vándorlás. Pedig az ugyancsak komoly munkanélküliséggel küszködő Nyugat-Európa tart a szegényebb országokból érkezőktől, akik a hazaiaknál kevesebb pénzért is hajlandók munkát vállalni. Az uniós lehetőségekkel élni akaróknak éppen ezért már ma európaiként kell gondolkodniuk, hiszen az, hogy újak leszünk e társaságban, majd korántsem jelenti, hogy munkavállalóként más követelményeket támaszthatnak velünk szemben, mint bármely más náció tagjával szemben. Aki megpályázik valamilyen munkahelyet, annak tisztában kell lennie a szigorú feltételekkel, tudva, hogy a többi pályázóra is ugyanezek a feltételek vonatkoznak. Olvasom a hírt, hogy egyre több diák vág neki nyári szünidőben a világnak, kimondottan nyelvtanulási céllal. Mintha valami mozdulni látszana a hazai gondolkodásmódban. Az más kérdés, hogy a leszakadt, elmaradt térségek szociális segélyre kényszerülő munkanélkülijeinek esélyeit ezek a lehetőségek már alig növelik. Talán majd gyermekeikét...