Pimasz csókok röpködnek

Konyhaablaknak háttal, hajdinával szemben, a betont nyaggató hőség nyolcadik emeletén, mikor önfeledten éppen reform ínyencnek képzelem magam, érzem, valaki belekotor tekintetével párálló kásámba. – Azelőtt rabok ettek ilyen forró víztől puffadt magokat, nem? – susogja egy izzadtságcseppbe bugyolált hang – na, megcsókoljalak? Nem zavartatom magam. Azon morfondírozom éppen, hogy apróra vágott kvarglival, vagy morzsolt rokforttal bolondítsam-e meg puritán ételem. „–A nagy dolgokkal piszmogj. Igazán kibogozhatnád a politikai oldalak összefonódását, a jobbról piacgazdálkodó balt, a balról fegyelmező jobbot, konzervativizmus és liberalizmus vadházasságát, kereszténység és szocializmus kedélyes iszapbirkózását. ĺrd meg, írj erről! Súgok neked csak figyelj!” – az asztalhoz somfordált, elmerült a Hypernova kínálatában, csettintett egy elismerőt, megzörgette a szórólapot, a kedvemben akart járni. –Unom a pökhendi hátad, fordulj már ide –megpróbált kiváncsivá tenni. –Tudod, ki vagyok én? Egy Tescós, ultraolcsó, létrás, műanyag gyerekmedence mögül iparkodott cicázni velem. –Ihlető csókok mestere. Ingerülten összegyűrte a reklámcetlit. –Jól van, nem érdekel a nagypolitika, de a buszban idétlenkedő lányok bölcsessége? Nem hallottad az izgága barátnő mondatát: „Ennek aztán beszélhetsz, nem látod, hogy új botaszkija van?!” Nem figyeltél föl a koszlott padon merengő lány mondatára: „Azután már olyan némásan beszélt.” Miért nem babrálod meg a szavak hátterét? Bíbelődj a mondatparavánok mögött kuporgó alakokkal! Rácsókolok egy–két ötletet, fordulj felém – rimánkodott, talán nemcsak kötelességből. Eldöntöttem, a lestyánt aprítom illatosra, zöld köntösbe segítem a hajdinát. Megkockáztassam a lakóteleppel pimaszkodó fasor nevelte ismeretlen gombát? Ölelne még valamit a nyúlósra olvadó sajt, a földet őrző rög, az üdén foszló rost. –Még mindig szívesen megcsókollak, de a Jednota ajánlatát már nem vagyok hajlandó megnézni! – azért lopva rápillantott a város legolcsóbb kiflijeire. Az sem indít be, ahogy a kislányod mondja a világot? Mi bomolhatna ki abból, hogy „kiborult az ég, esett”! S ha nem jó a tea, mit mond? „Keserves!” Ez már igazán nem hagyhat hidegen! Hadd legyek már hatással! Egy név nélküli, senki, zsurnálmúzsával mindent meg lehet tenni? Utállak, te fazékba bújó ignoráns! – elfehéredett az ajka, kezében megremegett az egyedül a Billában található, legjutányosabb késkészlet fotója. Már nem moderálta magát: –TE GRAFONYÁMNYILA!