Petőfi bajusza

Na jó, hagyjuk ezt, hiszen a mai nap nem a kinézetről szól. A mai nap egyetemes magyar ünnep, egyben nekünk, szlovákiai magyaroknak az elnökválasztás napja. Tudjuk, hogy mindnyájunknak el kell menni. S bár sokaknak ez már talán a könyökén jön ki, mégis fontos újra leírni, mert bár mi, magyarok, mindig is a legszorgalmasabb választópolgárok közé tartoztunk, az utóbbi években kissé csökkent a választási hajlandóságunk. A választani nem akarók elsősorban azzal érvelnek, hogy nem érdekli őket a politika. A valóság viszont az, hogy a politikát nem érdekli, hogy őket érdekli-e a politika vagy sem, ugyanis a politikából származó döntések, intézkedések nemcsak a választókra, hanem a nem választókra is egyformán vonatkoznak, amit az is bizonyít, hogy sokszor épp a nem választók szidják leginkább a politikát. Vagyis önmagukkal kerülnek ellentmondásba, mert akit nem érdekel a politika, vajon miért szidja? Persze mindig és mindenben egyszerűbb másokra kenni a felelősséget, mondván, nem én, hanem ti választottátok.

De a magyarok többsége nem így gondolkodik. Mert bár az utóbbi években az ő politikába vetett bizalmuk is megrendült, többször is bizonyították, van józan eszük és felelősségtudatuk. A magyarok többsége ugyanis (főleg a szlovák) közvélekedéssel ellentétben elsősorban nem nemzeti indíttatásból megy választani, hanem azért, mert felelősséget érez a jövőért. S az csak természetes, hogy azt választja, akiben a legjobban bízik, hiszen a szlovák választópolgár ugyanezt teszi. Ám a mi felelősségünk nagyobb a szlovák választópolgár felelősségénél. Nekünk az ország jövőjén kívül a saját jövőnket is szem előtt kell tartani, hogy magyarként élhessünk itt, nyugodtan, békében és gyarapodva. Valaki azt mondta nekem, elmegy koszorúzni, de az elnökválasztást a fiatalabbakra bízza, különben is egy szavazat ide vagy oda... Nem értem. Koszorúzni fontos, de nem elég. A szavazat pedig... A tenger is cseppekből áll. A teli pohár víz pedig egy csepptől csordul ki.

Nézegetem a 166 évvel ezelőtti március képeit. Vannak hasonlóságok. Férfiak. Nyílt tekintetűek, bizakodóak. És a bajusz!

Kampánycsend van, ezért sietve közlöm: természetesen Petőfi bajszára gondolok.