Pénz és Szent István

Mert semmi köze Szent Istvánhoz és semmi köze Zsolna egykori első emberéhez (akinek felelősségteljes városi gazdálkodására is fény derül – túl lassan). Az egész a pénzről szól.

Történt ugyanis, hogy népünket hőn szerető kormányfőnk egy hete még az asztalt verte a vagyonosodási törvény kapcsán, mondván, itt az idő, a Smer legfontosabb szent ügye a gazdagok körmére koppintani, s vagyonosodási törvény lesz a koalíciós partnerek ellenében is, legfeljebb megszavazzuk az ellenzékkel. Eltelt egy hét, és most már Alkotmánybíróságra adná inkább a cikkelyes változatban még nem is létező jogszabályt a kormány első embere. Mondhat bármit, nyilván szépen elmagyarázza, mennyi benne az alkotmányos kétely (szerintünk is, csak ezt már Fico első választási kampányánál, úgy hat éve sejtettük). S mi nyilván bevesszük, pedig csak időhúzásról van szó.

Egy hét alatt pl. kiderült, számot kellene adni az Elektráról, s Mečiar néhány kedves figurájának slusszkulcsairól, mint ahogy nehéz lenne elmagyarázni, vajon kié az a sok szép álomautó, amivel egy 16 éven át polgármesterkedő Slota rohangál. Tudjuk, nem az övé a vagyon, hiszen arra nem tellett, még ha felvette volna mindkét fizetését is. Valakié, s az a valaki akár felebaráti szeretetből, akár pénzért, de üzemelteti a néhánymilliós kocsicsodákat, ami pedig, köztudottan, érdekütközés. Annak iskolapéldája.

Aztán azt is el kellene magyarázni, milyen kocsmahálózat az, amelynek a tiszta (megadózott) jövedelméből százmilliós villára telik, s mindezt azoknak a tisztelt polgároknak kellene elmagyarázni, akik adót fizetnek, meg járulékot, és harminc évekre eladósodnak, hogy lakjanak, már akinek van miből (eladósodnia). S mindezt akkor, amikor az egész politikai elit arról papol, miként lehet elejét venni az euró bevezetését követő áremeléseknek – egyébként sehogyan.

Így hát a koalíciós tanácson gyorsan összedobtak egy Szlovákiában még mindig kiváló álproblémát, mégpedig azt, hogy az eddig egyik legjobban megírt történelemkönyv sérti néhány nacionalista barátunk érzékenységét. Jó téma, akár címlapsztori is lehet, csak minek. Egyrészt, ki le nem sajnálja, mit gondol egy könyvről az az ember, aki részegen vizel az erkélyről, s abból még erényt kovácsol. Másrészt, ha már a múltban turkálunk, talán arra várna néhány adófizető komoly magyarázatot, hogyan is volt azokkal a kocsilopásokkal, betörésekkel, Nyugatra szökéssel és hazatéréssel.

Nem vesszük be, kedves pártelnök úr. Nem a magyar korona gondjaival kell törődnie, arra mások hivatottak. Volna néhány egyéb apróság, amire az adófizető kíváncsi. Sorolnánk: nyugdíjbiztosítás veszélyeztetése, a DOXX nevű vállalat komoly közbeszerzési sikerei, legutóbb az oktatási tárcánál, a Porsche tulajdonviszonyai, az adriai jachté nemkülönben, Zsolna város adósságállománya, a zsolnai főtér eladása (Štúr szobrával együtt), és néhány alázatra utaló szó saját korábbi, bűncselekményekhez közeli dolgairól.

Aztán elbeszélgethetünk Szent István viselt dolgairól. De nem a kamerák előtt.