Példaképünk, a Papin-fazék

Ezt az edényt eredetileg csak a vegyi laboratóriumokban használták, de Papin rájött, hogy sokkal több rejlik a fazékban. Továbbfejlesztette konyhai eszközzé, amiért az utókor szakácsainak hálája és köszönete illeti, de ami nekem különösen tetszik, az a kukta prototípusának mai szemmel nézve is ötletes marketingje. Papin először is írt egy rövid értekezést, aminek ugyan hosszú, de beszédes címe volt: „Olcsó és könnyű módja annak, hogyan puhítsuk meg a csontokat és hogyan főzzünk meg bármilyen fajta húst, beleértve a gépezet leírása, amellyel mindezt elérhetjük”. Második lépésként 1682-ben nagyszabású vacsorát szervezett Londonban a Királyi Akadémia tagjainak tiszteletére, s ami a legjobban tetszik, hogy ezt a vacsorát az akkor harmincöt éves tudós saját maga főzte, természetesen a csodafazeka segítségével.Nagy sikert aratott. Az egyik vendég, Christopher Wrenangol építész e szavakkal dicsérte: „ennek a fazéknak köszönhetően a legöregebb és legkeményebb marhahús is olyan puhává és ízletessé válik, mint a zsenge állat első osztályú húsa”.  Sok tanulság rejlik ebben az apró tudománytörténeti mozzanatban, de itt és most csak kettőt emelek ki. Először: nincsen új a nap alatt, értem alatta a „vacsoravendég” típusú műsorokat (olvastam ugyanis az egyik amerikai ötletgazdával készült interjút, amiben elmondta, ő olyasmiket talál ki, ami azelőtt sosem volt). Másodszor: nem igaz, hogy a tudománynak nem kell reklám. Kell. Nélküle ugyanis valószínűbb, hogy születnek az egyik ismerősöméhez hasonló vélemények, melyek szerint a tudomány végső soron tönkreteszi a világot, s különben is, sosem a kisembert, hanem a hatalmasokat szolgálja, s ha majd tönkremegy a Föld, akkor a hatalmasok a tudomány segítségével kilövetnek egy idegen bolygóra, ahol majd új életet kezdhetnek, a többiek meg majd itt, ezen a kizsigerelt bolygón fognak elpusztulni. Azért is kell a reklám, mert a hatalmasok, legalábbis nálunk, egyre kevésbé részesítik állami támogatásban a tudományt, miközben folyamatosan arról papolnak, milyen fontos szerepe van a tudománynak a társadalom fejlesztésében. Kell a reklám, mert sokan beszélnek a tudományról, de az eredményeit csak kevesen ismerik. S kell a reklám, mert végtére az derül ki, hogy a tudomány megtépázásában a „kisember” is a „hatalmasokat” támogatja. Minek az a sok pénz, mikor nem látjuk semmi hasznát! A tudósok immár harmadszor tüntettek a tudomány megmentéséért. Túl sok a gőz a fazékban.