Pedagógusi peepshow

Egy nagyszombati alapiskola diákjainak előbb-utóbb meg kell barátkozniuk a gondolattal, hogy az év végétől kamerákkal és mikrofonokkal felszerelt tantermekben fognak tanulni. No nem a Nagy Testvér fogja szemmel tartani a nebulókat, hanem a Nagyszombati Egyetem Pedagógusképző Karának hallgatói. A tanárjelöltek ugyanis a tervek szerint kukkolás révén nyerhetnek majd betekintést a pedagógusi szakma rejtelmeibe. A tanárjelölt megnevezéssel illetett, egyébként kalandvágyó fiatalembereknek – mielőtt kézhez kapnák diplomájukat – valamely gyakorlóintézményben figyelmesen végig kell ülniük jó pár órát, hogy legalább halvány lila sejtésük legyen a rájuk váró feladatokról. Mivel személyes jelenlétükkel megzavarhatják a tanítási órákat, kézenfekvőnek tűnhet az on-line megoldás. Ezzel a módszerrel ráadásul jóval többen kísérhetik figyelemmel a tanár és a diákok munkáját, mint a hagyományos órahallgatás során. Kérdés azonban, milyen mértékben nyújthat tárgyilagos képet a kamera a tantermek világáról. Én úgy gondolom, hogy az iskolai valóság-show szemlélői, azaz a leendő pedagógusok a monitorok előtt ülve – hosszú méla lesben – eléggé hamis képet kaphatnak a tábladzsungelről. Legfeljebb arról szerezhetnek értékes tapasztalatokat, miként viselkednek a nebulók a kamerák kereszttüzében. Mert felbolydult méhkasra fog hasonlítani a tanterem, az szinte biztos. Mindenesetre próbálkozásnak valóban egyedi. Egyelőre nem tudni, mit szólnak az elképzeléshez a gyerekek, valószínűleg azonban büszkeséggel tölti el őket, hogy csakúgy, mint korunk valósághős sztárjait, őket is kamera követi majd, akár csak egy-egy tanítási óra erejéig is.