Pártügy? Közügy!

Leginkább a szeptemberi parlamenti választások előkészületeivel foglalkoztak a szlovák pártok az elmúlt – a szlovákiai körülményekhez képest szokatlanul csendes – hétvégén. Csend honol viszont az MKP háza táján. Szűkszavú közleményeikből csupán annyit tudhatunk, hogy az Országos Tanács március végi ülésén döntenek a jelöltállítás módjáról és kritériumairól. Ennél több látszólag nem is tartozik a közvéleményre, hiszen a rátermett személyek kiválasztása, a lista összeállítása nyilvánvalóan a párt belső ügye. Mindez azonban a posztszocialista országokban a még mindig törékeny demokrácia miatt csak részben igaz. Különösen a Magyar Koalíció Pártja vonatkozásában, amelynek szimpatizánsai – akár csak több szlovákiai politikai tömörülésben – százezerrel is többen vannak, mint a párttagok. Következésképpen a magyar párt jól felfogott érdeke, hogy a jelöltek kiválasztásának minden fázisa kapja meg a lehető legnagyobb nyilvánosságot, amely a további támogatottság fontos feltétele. Erre a lépésre azért is szükség van, mert akadnak olyan helyek, ahol egyesek valóságos hitbizománynak tartják a helyi szervezeteket, ahova jóformán csak a szekértolóikat engedik be. S tudunk olyan érdekcsoportokról, amelyek regionális szinten is hasonló cimboraság alapján ültetnék be minél több posztra a saját embereiket. Egyre nagyobb visszatetszést keltenek az MKP potenciális választótáborában azok a funkcióhalmozók is, akik polgármesterként, illetve más helyi tisztségviselőként, továbbá megyei és országos képviselőként nem is két, hanem három nyerget ülnének egy farral, amire már a szomszédos visegrádi országokban sincs példa. Nyilvánvalóan egyik csoport sem hajlandó önmagától feladni pozícióit és terveit. Ezt e tényt főleg azok a fiatalok érzékelik, akik még járási szinten is nehezen, vagy egyáltalán nem jutnak rátermettségüknek megfelelő feladatokhoz. A szemlátomást erősödő csoportérdekek visszaszorítása érdekében is fontos, hogy az MKP vezető testülete márciusban egyértelműen szabja meg a jelöltállítás szakmai és erkölcsi kritériumait, majd hozza ezeket nyilvánosságra. És szigorúan ragaszkodjék a megszabott mércéhez, hiszen a szlovákiai magyarság létérdeke, hogy a pozsonyi törvényhozásba kellő szakmai, nyelvi és retorikai tudással rendelkező magyar személyiségek jussanak be. Olyanok, akikre kora ősszel nyugodt lelkiismerettel voksolhatunk, s nem pedig fogcsikorgatva, mint ahogy az egynémely esetben a megyei önkormányzati választásokon megesett.