Örülünk és félünk

Az Európai Bizottság szerdai döntését követően, amely szerint Szlovákia 2009 januárjától bevezetheti az eurót, Robert Fico újra „tökéletes” alakítást nyújtott. A bejelentés utáni sajtótájékoztatón a kormányfő rendkívül kifinomult, már-már művészi szinten adta elő annak az örökösnek a szerepét, akinek hirtelen szakadtak nyakába a milliárdok. Azok az emberek, akik egyik napról a másikra tesznek szert mesés vagyonokra úgy, hogy ezért a kisujjukat sem mozdítják, ennek csak ritkán tudnak örülni teljes szívből. A kezdeti örömmámor nagyon gyorsan félelembe csap át, hiszen többségünk nincs felkészülve az ilyen helyzetek kezelésére. Fico nagyjából hasonló módon viszonyul az euró bevezetéséhez. Büszkén jelentette be, hogy az EB hivatalos jóváhagyásával Szlovákia az európai elit országok sorába lép, azonnal hozzátette azonban, hogy nincs okuk nagyobb ünneplésre. Fico jogosan érzi magát úgy, mint az a hirtelen lett örökös, aki épp a milliárdosok klubjába szeretne belépni. Ha a Dzurinda-kormány az elmúlt években nem vitte volna véghez sikeresen a gazdasági reformokat, ma csak álmodhatnánk az euró bevezetéséről. Fico ez utóbbit természetesen akkor sem vallaná be, ha kerékbe törnék is, sőt kijelentette, hogy a brüsszeli döntést kormánya jó pénzügyi és gazdaságpolitikájáról kiállított pozitív bizonyítványának tartja. Részben persze igaza van, hiszen gyakran az is jelentős eredménynek számít, ha nem romboljuk le azt, amit mások építettek. Ez utóbbira azonban nem lehetünk különösebben büszkék, persze ha csak véletlenül nem Robert Ficónak hívnak bennünket.

Kormányfőnknek bizonyára nem lesz problémája az euróval kapcsolatos félelmek feldolgozásával sem. A pszichológusok tudják, hogy az elfojtott félelem gyakran beteges ellenségkeresésben tör felszínre. Fico ugyan következetesen azt vallja, hogy az euró bevezetése után nem kell nagyobb áremelésekre számítanunk, ebben azonban valószínűleg ő hisz a legkevésbé. Valójában betegesen retteg attól, hogy nem sokkal a választások előtt megugranak az árak, ami talán az egyetlen olyan dolog, ami letörhetné a népszerűségét. Hogy ezt elkerülje, már most „szállítja” az esetleges áremelésekért felelős bűnbakokat. Fico legnagyobb ellenségei az elkövetkező egy évben valószínűleg az üzletláncok és a lakosságot szerinte áremelésekkel riogató újságírók lesznek. Azonban Ficónak még csiszolnia kell az ellenség szapulásának technikáján. A szerdai sajtótájékoztatón ugyanis véletlenül kicsúszott a száján, hogy azért nem fél különösebb módon a szlovéniaihoz hasonló áremelésektől, mert nálunk a nagy kereskedelmi hálózatok között kiélezettebb a konkurenciaharc. Ugyanezekről az üzletláncokról nemrég még azt állította, hogy aljas nyerészkedők, amelyeknek a nyeresége csak a fegyver- és kábítószer-kereskedők profitjával hasonlítható össze. Még szerencse, hogy a Smer választói nem az emlékezőtehetségükről híresek, Fico számára így akár már e héten sem jelenthet problémát az üzlethálózatok újabb démonizálása.