Orosz–észt (v)iszony

A három balti állam egyike Észtország. Nyelvrokonaink államának egy részét – Lettországhoz hasonlóan – már 1945-öt követően Oroszországhoz csatolták. Az ország 5 százalékát érintő csonkítás a mai napig élénk vitákat kavar az említett két balti állam életében.

Lett- és Észtországnak a NATO-hoz, majd az Európai Unióhoz való csatlakozása után Moszkvának előbb-utóbb felül kell vizsgálnia eddigi politikáját, de naivitás azt hinni, hogy meg fog változni eddigi aktivitása a Baltikum irányában, hiszen – különösen az utóbbi időben és a kormányhivatalokkal karöltve – az orosz sajtó igyekszik befeketíteni Észtországot az EU és a NATO szemében.

Az „oroszkártyát”, vagyis a Baltikum területén élő orosz nyelvű közösségek ügyét Moszkva a balti államok belpolitikájának befolyásolására igyekszik használni. Nemcsak a balti üzleti körökben keres támogatókat, hanem az úgynevezett humanitárius ügyekben való véleménynyilvánítással a szerényebb anyagi helyzetű oroszok körében is igyekszik rokonszenvet kelteni. Ilyennek számít a moszkvai pátriárka vezette pravoszláv egyház és az orosz anyanyelvű oktatás ügye.

A balti államok biztosították az oroszok számára, hogy – gyarmatosító státusuk ellenére – továbbra is ott lakhassanak, ahol eddig éltek, holott a nemzetközi jog értelmében minden gyarmatosítónak el kell hagynia azt az országot, amelyet megszállt.

Észtországban évek óta az oroszajkú érettségizők az érettségijükkel együtt tehetik le az állampolgárság megszerzéséhez szükséges észt nyelv- és/vagy országismeret-vizsgát.

Már évek óta állami támogatással működik az az integrációs program is, amelynek célja a nem észtek integrálása az észt társadalomba. Észtországban az államnyelvből sikeresen vizsgázók visszakapják a tandíj jelentős részét, esetenként akár a teljes összeget is. Miközben az orosz fiatalok többnyire sikeresen veszik az akadályokat, az idősebbek nagy része főleg azért nem tudta letenni a nyelvvizsgát, mert hiányzik belőlük az ehhez szükséges szándék. Ők azok, akik a Szovjetuniót azért sírják vissza, mert akkor az oroszoknak előjogaik voltak az észtekkel szemben. A fiatalok között is vannak persze olyanok, akik szívesebben tanulnak például angolul, mint észtül, hiszen az állampolgárság megszerzése – a férfiak esetében – az észt hadseregben való szolgálattal jár együtt. A legfrissebb felmérések szerint az oroszajkúak közel 40 százalékának kielégítő az észtnyelv-tudása.

A baltikumi oroszokért „aggódó” politika csupán része Oroszország szélesebb értelemben vett stratégiájának, melynek célja egy olyan helyzet előidézése, hogy Moszkvának legyen joga az EU ügyeibe avatkozni, valamint kiharcolni azt, hogy az unióban az orosz hivatalos nyelv legyen. Ezért ábrázolja az államilag ellenőrzött orosz média Észtországot nap mint nap a moszkvai érdekek ellenségeként. Észtország feladata e politika valódi motívumainak a feltárása lehet, nem pedig a szakadatlan meghátrálás.

A szerző tallinni munkatársunk