Orbáni fordulatok

Egyrészt meggyőzően mondja, másrészt tényleg hihető, és helyenként igaz is, de vegyük sorra. 1989-ben azt mondta, zavarjuk el a ruszkikat és legyünk liberálisak. Aztán pár évre rá azt mondta, legyünk nemzetiek, és felejtsük el a keletet, mert mi mindig is a Nyugathoz tartoztunk.

Most szombaton, tusványosi beszédében pedig megállapította, hogy a liberális Nyugat válságban van, viszont van néhány ígéretes keleti állam, és talán ismét keletre kellene tekintenünk. Kína, Oroszország vagy Törökország felé. Meg hogy a klasszikus liberális jelszó (az én szabadságom a mások szabadsága), már elavult, és legyen inkább az, hogy nem csinálom másoknak, amit nem szeretnék másoktól kapni. Mondjuk szerintem ez ugyanaz, de nem akarok kötekedni. Az egész szombati beszédből számomra az derült ki, hogy itt elsősorban nem a Nyugat, meg a liberalizmus, hanem Orbán Viktor van válságban. 1994-ben a liberális Fidesz nem volt sikeres a választáson, ezért Orbán megváltoztatta elveit, csinált egy konzervatív fordulatot, vagyis beismerte, hogy korábban rosszul gondolkodott. A siker érdekében, amely aztán 1998-ban be is ért. Vagyis már akkor sem az elvek voltak a fontosak, hanem a hatalom megszerzése. De hát a legtöbb sikeres politikusnál ez így működik.

Aztán Orbán 2007-ben azt mondta, mi mindig is a Nyugathoz tartoztunk, a keleti hatalom pedig az önkény láncába fűz. „Nyugatos nép a keleti önkény hálójában” – ezt mondta. Most meg azt mondja, felejtsük el a (szerinte) hanyatló Nyugatot, mert vannak sokkal vonzóbb keleti államok, ahol a liberalizmus meg a demokrácia nem akkora divat, de nem baj, mert az új világrend már talán mást kíván. Vagyis Orbán újra szembefordult saját korábbi eszméivel. De ez minket nem érdekel, mert ismét van egy jó kis ellenségkép (most épp az unió), akitől meg kell minket menteni. Tehát ismét elhisszük Orbán minden szavát, tapsolunk, mert szükségünk van valakire, aki megment minket, ugyanis ez még mindig kényelmesebb, mintha magunkat kéne kivakarni a kakiból. Közben ne feledkezzünk el arról, hogy már harmadszor kormányoz, vagyis ha belátja, hogy az eddigi demokratikus kormányok nem tudták felemelni a demokratikus Magyarországot, akkor a saját kudarcát is beismeri azzal, ha most újabb siker híján a majdnem diktatórikus rendszerek irányába tekintget.

A tusványosi beszéd leginkább reményt keltő mozzanata mégis az, hogy ha Orbán továbbra is ilyen tempóban változtatja nézeteit, nemsokára bezáródik a kör, létrejön a 360 fokos fordulat – vagyis visszatér saját kiindulópontjához, a liberalizmushoz, és akkor elmondhatja magáról, hogy 1989 óta ugyanazt mondja.