Önállóan, üres zsebbel

Miután törvényhozásunk nagy nehezen áldását adta a közigazgatási reformhoz szükséges jogszabályokra, úgy elcsendesedtek e körül a viták, mintha az állam a maga részéről le is tudta volna a közigazgatás gondjait. Az önkormányzatok közben egyre hangosabban kiáltják: a reform startját követően az anyakönyvvezetésen kívül másra még nem kaptak pénzt. Pedig nemcsak az anyakönyvvezetés került az önkormányzatokhoz, hanem például a vízgazdálkodás, a közterületek gondozása és a regionális fejlesztés is. A törvényben előírt hatáskör-átruházási ütemterv szerint pedig áprilistól további tevékenységek gazdáivá válnak. Valószínűleg egyelőre pénz nélküli gazdáivá, így aligha várható, hogy néhány héten belül például sorozatosan színházak, múzeumok, esetleg képtárak alapításáról szerezhetünk tudomást. Azon nem csodálkozhatunk, hogy az önkormányzatokban erősödnek a törvénnyel elégedetlenkedő hangok. Legfeljebb az meglepő, hogy az önkormányzatoknak még van pénztartalékuk a halaszthatatlan munkák végzésére. Mindenki másképp magyarázza a jogszabályokat, a feladatok végrehajtásához szükséges összegek átutalása akadozik, a vagyonátadásban is káosz uralkodik. Nem egy városatya, polgármester vallja, hogy adóreform nélkül a befizetett adó nem kerül vissza a települések önkormányzataihoz, a pénzt továbbra is az állami költségvetésből osztják. Az érintettek szerint tehát úgyszólván semmi nem változott; még szerencse, hogy eddig a kevésbé pénzigényes tevékenységek kerültek át. Júliustól viszont már az önkormányzatok hatáskörébe kerülnek az alap- és középiskolák is, ide helyezik át a szociális segélyezést stb. Alaposan próbára teszi ez őket. Sokat várt az ország a reformra, szépséghibáktól hemzsegő törvényt kapott. Azt senki sem hiszi el, hogy törvényhozóink időzavarban voltak, hiszen volt rá néhány évük. Arra sem kíváncsi már senki, hogy milyen alkuk árán született meg a törvény. Bűnbakkeresésre most se idő nincs, se politikai akarat. A kormány és a törvényhozás formálisan megtette kötelességét, az önkormányzatok meg gyönyörködhetnek a hőn óhajtott hatáskörökben. Pedig alig várják, hogy bizonyíthassák: az államnál jobb gazdái a nekik átadott közvagyonnak és közpénzeknek.