Olvasóink online fóruma

- A népszámlálási eredmények sajnos eléggé lehangolóak. Ez kicsit durva és komoly okai lehetnek, eltűnt egy Komárom + Dunaszerdahelynyi magyar.

Walaki

- Ez az eredménye, hogy magyar gyerek szlovák iskolába járnak.

apa

- Meg kell várni, mennyien jelölték meg anyanyelvüknek a magyart és a részeredményeket is.

én is

- Tíz éve siránkozunk a szlovák kormány magyarellenes politikáján, de az igazán katasztrofális az eredményét látni. Az eredmények kiértékelése után lehet majd ilyen vagy olyan magyarázatokat, nemzetmentő javaslatokat adni, egy azonban biztos: ezt nem lehet már egy Bugár vagy Csáky nyakába varrni, az MKP-t elővenni. Ahhoz, hogy itt még keresni akarjunk hosszú távon is valamit, a társadalom minden szintjén összefogásra, cselekvésre van szükség, és ebben egy egyszerű családapának is ugyanolyan szerepe lesz, ha nem nagyobb, mint kis számú szellemi elitünk bármely tagjának. Lehet emlékműveket, hidakat, egyetemet építeni kiszenvedett támogatásokból, de ha ezek mellett a monstrumok mellett egyre kevesebb a magyar szó, akkor nem sok értelme van. Nyáron egy gyönyörű falusi emlékmű felavatásán tapasztaltam, hogy a nénike milyen szívszorítóan állt a háborúban hősi halált halt férjének is emléket állító műemlék átadásánál. Az emlékbeszédet végigsíró nénihez a nála nyaraló kis városi unoka szlovákul szólt. S valahol ilyen apróságokon múlik a megmaradás, nem azon, hogy az Alkotmányban a szlovák nemzet vagy annak polgárai vannak feltüntetve. Jelen civil intézményeink nem tudják összefogni a magyarságot, azon három leegyszerűsített oknál fogva, hogy nincs elég pénz, új idők szeleit befogadó koponya, s tudomásul kell venni, hogy a szavalóversenyek, színielőadások, egyéb kultúrműsorok tömkelege nem érinti a tömegeket, csupán az emberek szűk százalékát. A mindennapokban viszont minden ember bemegy a bankba, munkahelyre, orvoshoz, sportklubba, s főleg hivatalba, ahol magyar szót alig hallani. Egy munkanélküliség által sújtott faluban hiába nyer valaki a magyar helyesírásversenyen, legfeljebb tanár lehet, gondolják a falubeliek, mikor a legjobb állás Marlboro-dílernek lenni. A felemelkedéssel viszont a szlovák nyelv elsajátítása is jár, „anélkül nem lehet”. Sajnos a legnagyobb gond a fejekben van. A másik nemzettel, a többségivel csak normális viszonyok kialakításával élhetünk együtt egy közös Európában, de ez nem beolvadást jelent. Ha valaki saját magát nem becsüli, hogyan várja el ezt másoktól. Minek a nemzetiségi jogokért való harc, az anyaország hadakozása, kockáztatva EU-csatlakozást a státustörvény miatt, akkor, ha tömegek váltogatják úgy a nemzetiségüket, mint más az alsónadrágot. Vannak akik azt mondják, s nem kevesen, hogy kár ilyenekért küszködni, karriert áldozni, hazajönni Prágából, netán nyugatabbról? Még ha valaki amerikai, német, netán francia akar lenni, de hogyan lehet valakinek annyi esze, hogy lejjebb menjen több emeletet, ez felfoghatatlan. Én nekik is részben igazat tudok adni, bár ez egy nagyon vulgáris megközelítése és leegyszerűsítése a problémának. Akinek van hozzászólása, írjon (de lehetőleg ne a Maticás házra, hanem ide). FEL A FEJJEL, MAGYAROK, NE FELEDJÉTEK DÁVID IBOLYA 23-I BESZÉDÉT: NEM AZ AZ ERŐS, AKIT SOHA NEM GYŐZNEK LE, HANEM AKI ÚJRA FEL TUD ÁLLNI.

Makákó

- A férgese elhullik, ezen mit csodálkoztok? Én sajnálom őket, mert nem tudják, mit veszítettek. Ha én leszek az utolsó magyar ebben az országban, akkor is boldog leszek, hogy én egy európai nemzethez tartozom. Lássuk egy kicsit optimistábban a dolgokat. Ne féljetek és ne riogassátok egymást. Szennyezett ércből nem lehet acélt kovácsolni. Én a kulturális összetartást szorgalmazom, szórakozóhelyek, klubok, magyar nyelvű táborok fiataloknak és korosabbaknak egyaránt. Nem a családokat kell aprópénzekkel támogatni, hanem a nemzetet kell összefogni.

ZZZ

A közölt vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.