Öles léptekkel Eurábiába

A szomszédos Bécsben komoly botrányt kavart az Al Kaida kapcsolatokkal vádolt fiatal iszlámista házaspár pere. A pár 21 éves hölgy tagja burkában (az egész fejet eltakaró, a szemnek csak kis rést hagyó ruhadarabban) jelent meg a bíróság előtt, és a vallására hivatkozva nem volt hajlandó levenni a fejfedőt. Férjét, az első rendű vádlott Mohamed Mahmudot azzal gyanúsítják, hogy ő szerkesztette az Al Kaida német nyelvterületnek szóló internetes propaganda honlapját, a Globális Iszlámista Médiafrontot, amelyen a terrorszervezet Németországot és Ausztriát támadásokkal fenyegető videóüzenetei is megjelentek. Északabbra, egy másik békés semleges államban, Svédországban február végén három, terrorista cselekmények tervezésével és finanszírozásával vádolt szomáliai származású, de svéd állampolgárságú egyént tartóztatott le a svéd biztonsági szolgálat (Säpo). Velük együtt már 20-ra emelkedett a terrorizmushoz kapcsolódó vádakkal 2001 óta letartóztatott svéd állampolgárok száma. Közben a szomszédos norvégiai Oslóban hasonló vádakkal a svéd hatóságokkal egy időben vettek őrizetbe három személyt. A Säpo korábbi jelentésében Svédországot az (iszlámista) terrorizmus „toborzási, logisztikai-támogatási és finanszírozási” bázisaként jellemezte. A norvég rendőrség a fővárosi pakisztáni származású taxisöfőrök körében masszív adócsalási, fegyver-és kábítószer-csempészési ügyekben nyomoz, továbbá egyes esetekben ezeknek a bűnszervezeteknek a terroristákkal való kapcsolataira is felfigyelt. A két skandináv államban a muszlim bevándorlók és leszármazottaik közül nagyon sokan követnek el bűncselekményeket.

A felsorolt példák ellentmondanak a terrorizmussal kapcsolatos összes mítosznak. Főként annak, hogy az iszlámista terror egyenes következménye az európai hatalmak katonai beavatkozásának a muszlim országokban (lásd a spanyol és brit katonai jelenlétet Irakban, illetve az ezzel igazolni kívánt madridi és londoni robbantásokat). Svédország vagy Ausztria semleges, nem küldtek csapatokat külföldre, így Irakba meg Afganisztánba sem. Soha nem volt gyarmatuk, semmilyen módon nem ártottak a muszlimoknak, nem nyomták el őket. Sőt, az elmúlt évtizedekben a legliberálisabb bevándorlási politikáknak köszönhetően több százezer muszlimot fogadtak be menekültként és adtak nekik állampolgárságot (főként Skandináviában). Emellett az északi országokban kiterjedt intézményrendszer és törvényi szabályozás védi a bevándorlókat a bármiféle (faji, vallási, etnikai stb.) diszkriminációval szemben. Ez év januárjában például az egyik svéd fellebbviteli bíróság etnikai alapú diszkriminációban bűnösnek találta és fejenként 20 ezer svéd korona (kb. 100 ezer szlovák korona) kártérítés megfizetésére kötelezte Göteborg városát. Ugyanis a város közpénzekből fenntartott uszodájából az úszómester kiutasított két muszlim nőt, akik a gyermekeiket felügyelni (tehát nem úszni) érkeztek, és egész testüket eltakaró (vallási előírásaiknak megfelelő) öltözetben jelentek meg. Az úszómester egy belső szabályzatra hivatkozott, amely szerint az uszodákban tartózkodó embereknek rövid ruhadarabot és trikót kell viselniük. A közintézmény azonban pert vesztett, és meg kell fizetnie a kártérítést a két nőnek.

Aki azt gondolná, hogy az efféle incidensek nem gyakoriak, mert Svédország a „nagyarcú, szőke emberek” hazájaként él emlékezetében, annak néhány adat kijózanítóul: 2006-ban a 9,1 milliós összlakosságból másfél millió volt azoknak a száma, akik külföldön születtek, illetve mindkét szülőjük külföldi származású. Azaz a svéd társadalom mintegy egyötödét a bevándorlók és leszármazottaik teszik ki. Közülük 407 ezer ázsiai és 109 ezer afrikai származású lakost tartottak nyilván a statisztikák. Az országban így megközelítőleg félmillió muszlim élhet (a fenti adatok nem tartalmaznak 66 ezer törököt és kb. százezernyi, a volt Jugoszláviából származó muszlimot). Ráadásul a bevándorlás az elmúlt években rekordokat döntöget, 2006-ban több mint 90 ezer ember érkezett. Lehet azzal érvelni, hogy a bevándorlás gazdaságilag hasznot hoz az országnak, de ez csak elvi lehetőség. Az Eurostat (az EU statisztikai hivatala) 2005-ös adatai szerint Svédországban az Európai Unió területén kívülről érkezett munkaképes korú lakosok munkanélküliségi rátája 25,6%, a svéd átlag ötszöröse volt, míg foglalkoztatottsági rátájuk mindössze 45%, szemben a svédek 75% feletti értékével. A helyzet még rosszabb a frissen menekültként befogadott muszlim bevándorlók és családtagjaik körében, ahol 70% felett is van a munkanélküliek aránya. A szociális ellátórendszerre további terhet ró, hogy a menekült családok nagy része igencsak népes, nem ritka a négy-öt gyermek, és az anyák túlnyomó többsége háztartásbeli. Persze, a kérdés úgy is feltehető, miért is dolgoznának, ha a világ egyik legfejlettebb országában ingyenes közoktatásra, egészségügyi ellátásra, lakhatási támogatásra, gyereksegélyre és egyéb szociális támogatásokra jogosultak. A szomáliai, pakisztáni vagy iraki bevándorlóknak a svéd szociális védőháló nyújtotta életfeltételek, de még egy svéd börtön is valóságos paradicsomot jelentenek, és nem igazán motiválják a bevándorlót arra, hogy munkába álljon és gondoskodjon önmagáról.

Felmerül a kérdés: ha a muszlim menekültek nagyszámú beáramlása gazdaságilag nem hasznos, növekvő bűnözéshez, egész városnegyedek elgettósodásához, sőt nemzetbiztonsági kockázathoz vezet, akkor a svéd politikai elit miért nem korlátozza (mondjuk a szomszédos Dánia példáját követve) a bevándorlást, illetve a bevándorlók hozzáférését a jóléti rendszerhez (legalább részben és átmenetileg). Ehelyett öles léptekkel menetelnek Eurábia megteremtése felé. Úgy látszik, a kormány csak akkor cselekszik, ha már túl késő lesz, egy terrormerénylet, a hollandiaihoz hasonló politikai gyilkosság vagy a párizsihoz hasonló zavargások kirobbanása után.