Olcsó banánt akarunk!

November végén hipermarketet nyitni nagy kasza, főleg kisvárosban, ahol az emberek nemcsak vásárolni járnak az ilyen helyekre, hanem kultúrprogram is a termékek végigfogdosása, a magazinok átlapozása. Az első napok eufóriája azonban csillapodik, kisebb a tülekedés, ki kell találni valamit, hogy a vevő a karácsonyi szaloncukrot és a másutt kicsit olcsóbb gipszmikulást is tőlük vigye. A megoldás kézenfekvő: árazzuk le a zöldség-gyümölcsöt, mindjárt a bejáratnál, hogy ne kézi kosárral, hanem bevásárlókocsival induljon útnak a nép. Dobjuk utánuk a kivit 1,90-es darabáron. És legyen este hét után húsz korona a banán kilója. Öröm nézni, milyen jól működik a beetetésnek ez az egyszerű módja: egy hét után nyugdíjas-különítmények szállják meg a zöldséges pultokat, jól megrakják kocsijukat, aztán gurulnak tovább a nyolcvanfilléres kiflihez, ami szintén csak este kerül ennyibe.

A marketing-tankönyvek második fejezete a „meglepetéskeltés”: hogy mire megszokja a nép a Kánaánt, minden visszazökken a rendes kerékvágásba és árfekvésbe. Egyszer csak nyista olcsó banán. Mindenki az óráját nézi, mi van, fél nyolc elmúlt, mikor árazzák le a cuccokat?!

Nyolc óra, fél kilenc, mindjárt zár a markec, és a banán még mindig negyven fölött tetszeleg a pulton. Illetve dehogy a pulton, az rég üres. Hanem a bevásárlókocsik teli vannak banánnal, hosszú sorban parkolnak a mérlegek közelében. Az emberek pedig várnak, nem mérik le negyvenért. Nézelődnek, csevegnek, szidják a hideget, a kormányt, az árakat. Háromnegyed kilenc. Önök bizonyára nagyon várják a végét. Nos, csalódniuk kell, nem lesz sem happy end, sem „sad end”. Részben azért, mert szemtanúnk nem várta meg a zárást, részben pedig azért, mert úgyis mindegy, visszapakolták-e végül a banánt az emberek, vagy hazavitték teljes áron. A lényeg a kedves gesztus. Az üzletemberek ikszedik gesztusa a vevő felé. Mert az üzletemberek tudják, mit jelentett banánért sorban állni az átkosban, mekkora szimbolikus értéke volt ennek a gyümölcsnek. Banán egyenlő jólét, olcsó banán egyenlő boldogság. És lám, a dolog még ma is működik: a vevő porig alázkodik, ott ácsorog nagykabátban, és egyre kínosabban érzi magát. Lehet, hogy mégsem lesz ma boldog?