Oktatási tájkép háromhetes tanítósztrájk után

Egy hónap alatt nem lehet megoldani azt, amit az elmúlt 15 év alatt több kormány elmulasztott – mondta a romániai pedagógusok több mint három hétig tartó sztrájkjának befejezése után Markó Béla; a probléma mélységét a tegnapi romániai sajtó is hasonló szellemben tárta fel. Az oktatásért is felelős miniszterelnök-helyettes, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség elnöke kifejtette: a pedagógusok valóban nagyobb fizetést érdemelnének, de azt is el kell ismerni, egy hónap alatt nem lehet megoldani azt, amit az elmúlt 15 év alatt több kormány elmulasztott. Megállapította: a tanügynek szánt költségvetés emelése akkor lesz igazán eredményes, ha sikeres terveket, projekteket dolgoznak ki. Markó szerint a többletszázalékokat úgy lehet hatékonyan felhasználni, ha azokat az oktatási intézmények felújítására, a bentlakásos intézmények működtetésére, az infrastrukturális fejlesztésre, az iskolák számítógépes felszerelésére, az internet-hozzáférhetőséget biztosító programokra vagy az ingázást megoldó projektekre fordítják. Hasonlóképpen látja a problémát a bukaresti Új Magyar Szó. A tanügyi sztrájk három hete alatt felgyülemlett feszültséget aligha lehet egy csapásra feloldani – állapítja meg kommentárjában Salamon Márton László főszerkesztő-helyettes. Az oktatók keresete az alacsonyabbak közül való, az iskolákban rosszak a körülmények, nincsenek tankönyvek, az épületekbe befolyik az esővíz, esetenként nincs fűtés – emlékeztetett a szerző. „Arról azonban csak most szerezhettünk tudomást, hogy a tanárok – legalábbis érdek-képviseleti szinten – szilárdan ellenállnak az olyannyira szükséges tanügyi reformnak. Hogy a fizetésemelés mellett kicsikarták a kormánytól azt az ígéretet is, hogy eláll újítási szándékaitól. Például attól, hogy életre szóló katedrák helyett a tanárok megpályázható állásokért versengjenek, hogy a piaci kereslet és a versenyképesség kritériumai szerint választhassanak maguknak tanárt az iskolák és a tanárok iskolát” – olvasható a cikkben. Arról is csak most győződhetett meg teljes bizonyossággal a közvélemény – folytatta gondolatmenetét Salamon –, hogy a politikum „belefolyik” a szakszervezetek életébe. A sztrájk bő három hete alatt az érdekvédelmi szövetségek rivaldafénybe kerülő vezetői között egyaránt volt ellenzéki honatya és olyan alkalmi „politológus”, aki lelkesen elemezgette a baloldali kormányok és a szakszervezetek hagyományosan jó viszonyát. Az erdélyi Krónika hasábjain Gazda Árpád vezető szerkesztő azt írja: a neheze még csak ezután következik. „Nem lehet egy vagy két év múlva azt mondani az egyetemi felvételi bizottság előtt, hogy amikor ezt kellett volna tanulnunk, sztrájkoltak a tanárok. A kimaradt tananyagot pótolni kell, és ezt bizonyos tantárgyaknál aligha lehet megoldani átcsoportosítással. Mindenki jobban járt volna tehát, ha sztrájk nélkül sikerül megállapodnia a kormánynak és a szakszervezetnek. És ehhez talán az is elég lett volna, hogy a Tariceanu-kabinet átgondolt programmal kezdje el a kormányzást. Ne csak díszítőelemnek tekintse az oktatási fejezetbe írt hatszázalékos költségvetési részesedést” – állapítja meg Gazda. A Ziua hasábjain Dan Pavel neves politológus azt fejtegeti: a jelenlegi kormánykoalíció csak részben felelős a hosszúra nyúlt oktatási sztrájkért, és a kormány ellen ható politikai erőket sem lehet teljes mértékben hibáztatni. A felelősséget az elmúlt tizenhat év összes kormánya viseli, mivel azok nem változtatták át az oktatás ügyét az ország első számú prioritásává. Pavel felhívja a figyelmet, hogy a fejlettebb országokban sokkal nagyobb összegeket fektetnek be az oktatás területén, mint amennyit a szegényebb Románia hajlandó.

A szerző az MTI bukaresti tudósítója