Ők most forradalmárok?

„Minden csepp számít” – buzdított a civil kampány akkor. Minden egyes generáció az adott pillanatban jogosan hisz abban, hogy igaza van, s a rendszer aktuális vezetőinek mennie kellene. A forradalmárokból később, a következő rendszerben már nyugodt, kiegyensúlyozott adófizető polgárok lesznek.
Múlt héten pénteken Pozsonyban olyan dolog történt, amire már évek óta nem volt példa, ám nyilvánvalóan várható volt. Az utolsó, igaz rendszerellenes tüntetés óta már több mint tíz év telt el, és most újra a húszévesekkel telt meg az SNP tér. Nem egy konkrét párt, nem egy konkrét politikus, hanem az egész politikai elit ellen vonultak az utcára. Joggal tehetjük fel a kérdést, hogy az egész szerveződés mögött nem áll-e olyan politikai párt, vagy csoportosulás, mely az egészből hasznot húzhat. Simán elképzelhető. Sőt, a háttérben még üzleti konkurenciaharc is folyhat, mondjuk két csoport között. De tény, hogy míg más témákkal az elmúlt évek során nem sikerült tömegeket megmozgatni, most ezrek vonultak ki Pozsonyban az utcákra, és nem sok hiányzott, hogy betörjék a parlament bejáratát. Itt jegyezném meg, hogy Magyarországon hasonló tömegek 2006-ban már kukákat borogattak, és az MTV székházát is felgyújtották, ezért mindenképp van némi igazságtartalma a „galamblelkű szlovák nemzet” kifejezésnek.

A pozsonyi első tüntetést, melyet biztosan több fog még követni, nem feltétlenül írnám csak a majomtéma számlájára. A Gorilla-ügy csak egy PR-szempontból jól kommunikálható téma, mellyel akár vizuálisan is könnyű azonosulni. El kell ismernem, hogy majomnak öltözve, banánokat dobálni az elnöki palota kerítésén át rettentően szórakoztató kell legyen, s tökéletes formája a tiltakozásnak, valljuk be őszintén, ki nem próbálta volna ki?

Ám érzékelnünk kell, hogy itt nálunk, ahogy máshol Európában is, nem csak erről van szó. Az emberek azért elégedetlenek a politikusokkal, mert úgy látják, az elmúlt évtizedben rossz irányba vitték a világot. Haragszanak a nagyvállalatokra, mert úgy érzik, a multik és cápák az egyszerű emberek kárára, a rendszert kijátszva gazdagodtak meg, vagy növekedtek. Nem hisznek az intézményeknek, legyenek azok helyiek, országosak, vagy nemzetköziek, mert senki sem figyelmeztette őket, hogy baj lesz. A pénzügyi és gazdasági válság rettentően komoly frusztrációt jelent mindenkinek. Ezért érthető a felháborodás és a fokozott érzékenység.

Ám Szlovákiában nem egész másfél hónapon belül parlamenti választások lesznek, s úgy tűnik, bizonyos köröknek remek alkalom lehet ez a készülő káosz a zavarosban való halászásra. Szeretnék hinni abban, hogy a szlovákiai társadalom van annyira bölcs és megfontolt, hogy nem dől be a szerencselovagoknak, s úgy fogja megtisztítania a szlovák politikai elitet, hogy közben nem okoz még ennél is nagyobb kárt.