Nyugdíjreform: szétesőben a nagy csapat

Korrigálni emberi dolog – mondhatnánk arra a bejelentésre, hogy az új nyugdíjrendszer második pillérét a tervezettnél egy évvel később, csak 2005-től vezetik be. Jól teszik, hiszen a billiós üzlet körül még mindig egy sor bizonytalanság van, az évtizedekre szóló nyugdíjtakarékoskodáshoz pedig ez méltatlan helyzet. Sokkal rosszabb hír, hogy szétesőben a reformcsapat, több tag távozása után már a főnök is kiszáll. Sejthetően azért, mert a kormány politikai döntéssel a tervezettnél sokkal komolyabb helyzetbe hozta az első pillért, azzal nem törődve, hogy ez néhány év múlva milyen többletkiadásokat okoz. Pedig a kormány a másik kezével épp újabb össznemzeti takarékossági programot hirdet.

A hazai illetékesek a héten is csatlakoztak a környékbeli országok retorikájához, és újra megígérték 2008-ra az euró bevezetését. Az Európai Monetáris Unióba azonban csak konkrét tettekkel lehet bekerülni, az pedig nem megy úgy, hogy az egyik héten milliárdokkal megnöveljük az államkincstár kiadásait, a másik héten pedig ötéves takarékossági programot hirdetünk az euró bevezetése érdekében. A legpikánsabb helyzet pedig 2008 után állhat elő; egy túlságosan adakozó nyugdíjrendszer is hozzájárulhat a magas hiányhoz, ami pedig az unióban nagyon egyértelmű pénzbüntetéseket szokott maga után vonni. Mivel egy ideje már otthoni történésként szemléljük a brüsszeli döntéseket is, érdemes észrevenni a kedvezményes hozzáadottérték-adóval kapcsolatos néhány napos megegyezést. Mint ismeretes, nálunk január 1-től teljesen eltörlik ezt a díjszabást. Ebben az összefüggésben már érthetőbb Ivan Mikloš pénzügyminiszter szintén a héten elhangzott bejelentése, hogy ha valamilyen politikai lobbi nyomására mégiscsak megmaradna a kedvezményes díjszabás, akkor a 19 százalékos egyenadóból sem lesz semmi. Más szóval összeomlana az azóta külföldön egyre inkább az irigység tárgyává váló szlovák adóreform. A parlamenti képviselők eddig kitartottak, meglátjuk, milyen lesz a hangulatuk a nyári szabadságuk után.

A héten felmelegedett az uniós alapokra való felkészültségünk körül folyó vita is. Az alapinformáció, amely szerint nem történt csoda, az évekig folytatott tessék-lássék készülődés eredményeként sereghajtók vagyunk az „új országok” között, már június elején kiváltotta az őt megillető politikai botrányt. Akkor a téma kormányfelelőse, Csáky Pál túlélte a dolgot, azzal, hogy krízismenedzsmentet vezet be. Ennek megfelelően most, hogy a brüsszeli útvesztők után hivatalosan is elért hozzánk ugyanaz a hír, kár lenne ugyanazokat a köröket újra járni. Inkább figyeljünk oda a részletekre. Az unió ugyanis konkrét hiányosságokat sorol fel, és késő ősszel érdemes lesz listát készíteni eltávolításukról. Ha a jegyzék akkor is nagyon rövidre sikeredik, újra felvetődhet a fejek porba hullásának lehetősége. Ivan Mikloš például a héten kijelentette, hogy a társfinanszírozás kérdését is megoldották, jó lenne, ha ezzel kapcsolatban részleteket is elárulna a potenciális pályázók számára. Ezenkívül arról is egyre nyíltabban beszélnek, hogy bizony egyre-másra úsznak el az uniós támogatások. Két-három éve nyílt titok volt, hogy a 2 milliós költségvetésű projektumok sedrén, esetleg politikai nyomásra választódtak ki, ez alapján örüljünk, ha az akkor született körülbelül húsz ilyen kaliberű pályázatból csak a már ismert két-három omlik össze. Az pedig egyenesen hiba lenne, ha a mai illetékesek közül olyanokat vonnának felelősségre, akik annak idején még nem voltak döntési pozícióban, kár lenne elüldözni azokat, akik egy új generáció tagjaként már másként állnak a kérdéshez. Persze hozzájuk is lenne egy-két kérdésünk, hiszen az ország még mindig nem tud szinte semmit az uniós strukturális alapokról. Még az a szerencse, hogy a helyzet annyira nem rossz, mint a politikai csatározások alapján tűnik. Jövőre ugyanis a legtöbb pénz még mindig csak az előcsatlakozási alapokban lesz (magyarul, alig lesz uniós támogatási lehetőség), és a kissé nagyobb költségvetésű strukturális alapok inkább csak 2005-től lépnek be az életünkbe.