Nyomon vagyunk

Az MKP legutóbbi – „lisszaboni” – botránya és a Nemzeti Emlékezet Intézete (ÚPN) bejelentett bezárása között van valami közös: az, amilyen átlátszó módon próbálják meg az érintett politikusok elterelni a figyelmet a problémáról és saját felelősségükről.

Mindig megható, amikor politikusoknak – sok egyéb dolguk mellett – arra is gondjuk van, hogy eldöntsék, mi érdekli az embereket. Csakis a véletlen műve lehet, hogy mindig olyankor jelentkezik náluk ez a csodálatra méltó képesség, amikor számukra kényelmetlen kérdésekre kellene válaszolni. Ilyenkor a kérdező újságíró megtudhatja, hogy kérdése egyáltalán, de egyáltalán nem fontos, mert az embereket egészen más dolgok foglalkoztatják, alkalmasint a kormány sikerei vagy a konkurens párt botránya.

Ehhez az átlátszó trükkhöz nyúlt a napokban Robert Fico kormányfő és a Magyar Koalíció Pártja is. Előbbi az SNS és HZDS által beharangozott ÚPN-bezárással kapcsolatban, amikor kifejtette, ez a kérdés kizárólag a firkászokat érdekli, mert az emberek inkább azzal törődnek, lesz-e euró és autópálya. Utóbbi, Bárdos Gyula frakcióvezető szájával a heteken át húzódó MKP-s találgatás- és hazugságspirált „zárta le” azzal, hogy „a választók nem kíváncsiak az ilyen veszekedésekre”.

Mindkét nyilatkozatból kiviláglik ugyanaz a kioktató arrogancia, amellyel a politikus felvilágosítja a közvéleményt arról, hogy mi érdekli a nyilvánosságot. Amely, köszöni szépen, maga is el tudja dönteni a kérdést, s ennek alapján választ hírforrást – újságot, portált, televíziós csatornát. A téma iránt érdeklődő politikusoknak sokat elárul a tény, hogy kivétel nélkül azok a médiumok a legkedveltebbek az olvasók, nézők, hallgatók közt, amelyek következetesen pont olyan kérdésekkel foglalkoznak, melyek a politikusok szerint nem érdeklik a népet. És fordítva, a kormány- vagy pártérdekeket hűen kiszolgáló sajtóorgánumok közönsége rendszerint elhanyagolható.

A politikusok tehát jobban tennék, ha a téma attraktivitásának problémáját rábíznák az újságírókra, és kertelés nélkül válaszolnának a feltett kérdésekre. Olyan naivak azonban nem lehetünk, hogy higgyünk abban, ez maradéktalanul megvalósulhat valaha is. Vigaszul szolgál, ha a jövőben azt a választ kapjuk egy politikustól, hogy kérdésünk nem érdekli az olvasókat, tudjuk, jó nyomon vagyunk.