Nyereséges kórház?

A parlament megkezdte az egészségügyi reform vitáját, s már folynak a próbálkozások, hogyan lehetne lefékezni ezt a folyamatot. A fontolva haladást szorgalmazók főképp azért szeretnének időt nyerni, hogy a kormány felkészülhessen a lakosságot érintő szociális következményeinek tompítására. Noha Rudolf Zajac miniszter szerint közvetlenül már nem nyúlnak a lakosság zsebébe (vagyis a 20 és 50 koronás illetékeknél többet nem kellene fizetnünk), a tervezet a közvetlen fizetésnél trükkösebben keserítené a betegek életét. Kidolgozói szerint az intézkedések célja, hogy az egészségügy működését piaci elvekre helyezve elérjük végre, hogy az ágazatba áramoltatott pénz ne feneketlen kútba kerüljön, hanem az egészségügy fejlesztésére fordítható nyereséget produkáljon. Ez piacgazdasági szempontból érthető, megvalósítása azonban minimum erkölcsi szempontból megkérdőjelezhető. Az ugyanis, hogy a reform az egészségbiztosítást és a kórházakat egyaránt nyereségorientált részvénytársaságokra változtatná, csak arra enged következtetni, hogy a nyereség érdekében eszközölt takarékos megoldások szenvedő alanya végül a beteg lesz. A létszámfölösleg miatt elbocsátott kórházi orvos, nővér valószínűleg el tud helyezkedni az unió közelebbi vagy távolabbi országaiban, de a nyereség érdekében csökkentett kórházi munkaerő-állomány képtelen lesz olyan színvonalú betegellátásra, amilyet a beteg joggal elvár. Ez az aggály akkor is jogos, ha akad néhány fehér hollónak minősíthető magánkórház, amely eredményesen visszaforgatja nyereségét az intézmény fejlesztésébe. Ez örvendetes, de a kivétel nem garantálja, hogy a kórházak részvénytársasággá alakulását követően nem kerülnek olyan befektetők az egészségügybe, akik nem a kórház korszerűbb felszerelését tartják majd szívügyüknek, hanem az anyagi hasznot. Jóllehet, a törvénytervezet előterjesztője úgy látja, megfelelő ellenőrzési mechanizmussal kivédhető a betegellátás színvonalát rontó gyakorlat, a képviselők egy része azonban kételkedik ebben. Rudolf Zajac eltökélt, arra azonban – szerencsére – hajlik, hogy akár hónapokig húzódó vitában vessék össze az érveket. Ha valóban szakmai vita lépne a politikai vita helyébe, talán még idejében kihúzhatók lennének a tervezet méregfogai.