Nullával ha szoroznak

A múlt őszi választásokat követő hónapokban még a jobb ízlésű kommentárírók is abból éltek, hogy példákkal bizonyították: a kormánykoalíció miniszterei letagadták az áremelések következményeinek legalább kétharmadát. De ez a csoda is csak három napig tartott. Az elmúlt napokban befutott egy újabb csoda. Kiderült, hogy hatalmasat tévedtek azok a közgazdászok, akik évekig váltig állították: annál tisztességesebb adófizetővé válnak a nagy vagyonok tulajdonosai, minél inkább tapasztalják a kormány együttérzését. Ami, ugye, abban is megnyilvánulhat, hogy csökkentik az adóterheiket. Még az év fele sem telt el, és Ivan Mikloš pótintézkedésekre kényszerült. Lehet, hogy Svédországban a kapitalistákat csőbe lehet húzni ezzel a trükkel, a mi vállalkozóink ereiben azonban más vér csörgedez. Mint a történelem folyamán már oly sokszor, ezúttal is a munkásosztályt, a nyugdíjasokat és a kisegzisztenciákat állítják csatasorba. Nem a lazac, a havanna (szivar) vagy a honolului üdülés árát emelték fel, hanem azokra a termékekre húztak adótöbbletet, amelyek naponta ott szerepelnek a kisemberek bevásárlólistáin. Egészen a múlt hét végéig azzal áltattam magam, hogy egyszer majdcsak vége lesz ennek a vircsaftnak. Hallani lehetett egyet-mást a baloldali politikai spektrum egyesülési szándékairól, és meg voltam róla győződve, annyit legalább majd elmondhatunk a kétkeziek és egyéb munkavállalók érdekei iránt megértéssel viseltető politikusokról, hogy másképp „ismerik a számtant” a jelenleg kormányon levőknél. Egy világ dőlt bennem össze, amikor értesültem róla, mi történt a Szociáldemokrata Alternatíva (SDA) nevezetű baloldali párt közgyűlésén. Tévedés ne essék, nem azt vártam el a semmivé lett SDĽ e utódpártja vezetőitől, hogy alapos elemzéssel választ adnak a baloldali „hogyan tovább?”-ra. Azt se vártam, hogy Ftáčnikkal az élen az SDA összes funkcionáriusa látványos meakulpálásba kezd. Politikus Szlovákiában utoljára úgy 1952 táján mondott önkritikát. Azt is kényszerből tette. Olyan is volt az az önkritika. Mindössze azt vártam el az erők egyesítését ígérő baloldali politikusoktól, hogy a szatócsmatematika alapműveleteit valamivel színvonalasabban alkalmazzák, mint a Dzurinda-kormány tagjai. Szombaton kiderült, hogy egyesítési buzgalmukban még arról az alaptételről is megfeledkeztek, hogy nullával nem szabad szorozni. Az SDA-nak 850 tagja van. Politikailag ez – még az olyan kis országban is, mint amilyen Szlovákia – a nullával egyenlő. A szociáldemokraták taglétszáma 1500. Hatását tekintve szintén nulla. ĺgy folytathatnánk, mígnem a legvégén elképedve állapíthatnánk meg, hogy a kis baloldali pártok legnagyobbika az a KSS, amely indulatait és tanulságlevonási képességeit inkább Fidel Castro pártjára emlékeztet, mintsem egy európai baloldali politikai erőre. Mintha csak arról lenne itt szó, hogy a 4-5 (vagy még több) törpepárt funkcionáriusai milyen tisztségekre számíthatnak a leendő egyesült baloldal keretei között. Mindannyian trafikot remélnek Robert Ficótól, akinek nevét azonban egyik leszerepelt pártvezetőnek sincs kurázsija kiejteni.