Nincs más hátra, mint előre

Pénteken megtudtuk, hogy megegyezett a Híd és az MKP vezetése, közös párt létrehozását ígérik, mely azonban mindenki előtt nyitva áll.

Ez jó hír, és még jobb, hogy úgy tűnik, komolyan is gondolják. „A szlovákiai magyarságot ez a két párt osztotta meg tíz éven át. Amit mások elválasztottak, azt mi most összekötjük” – áll a közös nyilatkozatban. Akárki írta, kitett magáért, megkönnyezni mégsem fogjuk, mert van benne egy logikai bukfenc. Szép dolog, hogy vállalják a felelősséget a közösség megosztásáért, de kár, hogy a következő mondatban azonnal jön a hárítás.

Persze az üzenet érthető: az MKP és a Híd új vezetése így akar éles vonalat húzni a múlt és a jelen között, fényesebb jövőt ígérve. A kiegyezés próbája lesz a két elnök hatalmának is, de ha összehozzák a közös pártot, az tényleg történelmi lesz. Nincs más hátra, mint előre, a nagy kérdés az: innen hogyan tovább?

Ha a hárompárti tárgyalások kudarcának csak egy tanulsága van, akkor az az, hogy a titkolózásból, zárt ajtók mögötti egyezkedésből mindenkinek elege van, és ez a módszer több kárt okoz, mint hasznot. Egyrészt azért, mert ha nem jön össze a közös álláspont és az egyik fél borítja a bilit – ahogy az megtörtént az év elején –, a nyilvánosság csak találgathat, hogy most akkor kinek van igaza. Ez csak parttalan vitákhoz és további megosztottsághoz vezet. Épp ezért az elkövetkező tárgyalások során kulcsfontosságú lesz a nyilvánosság tájékoztatása.

Az MKP és a Híd decemberben kiadott 12 pontból álló nyilatkozata jó alap, de ennél több részletre lesz szükség. Látni kell ugyanis – és ezt a két párt vezetői nyilván látják is –, hogy a két tábor között még mindig óriási a szakadék, aminek áthidalása óriási munka. Az első lépés pedig az átlátható, világos kommunikáció kell, hogy legyen. Mindkét oldalon van egy kemény mag, mely már most árulást emleget. Hogy őket egyáltalán meg lehet-e győzni, abban nem vagyok teljesen biztos, de az száz százalék, hogy az információhiány nem tesz jót a közös párt ügyének.

Néhányan attól félnek, hogy a hidasok meg akarják puccsolni az MKP-t, a másik oldalon attól tartanak, hogy a pártegyesülés után Felvidék is orbánisztán provinciájává silányul. Ezekkel a félelmekkel konfrontálódni kell, nem szabad elsunnyogni.

Kell néhány világosan lefektetett játékszabály, amit mindenki aláír, és akkor el tudunk indulni. A 12 pont jó kiindulási alap, ha be lesz tartva. Mert ez lesz a második, és sokkal nehezebb rész. Az egységes, következetes fellépés.

Mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy nem lesz egyszerű ez a közös tánc. Az MKP és a Híd kiegyezése ugyanis a józan ész szüleménye, egy kompromisszum, amivel senki nem elégedett igazán, de az elmúlt pár év megmutatta, hogy nincs más lehetőség. És hát a magyar ember semmitől nem irtózik annyira, mint a józan, megfontolt, felelős döntésektől. Mi nem agyalunk, nem egyezkedünk: érzelmi alapon politizálunk, kivont szablyával, vágtában, neki a várfalnak. Ezzel az a probléma, hogy ha valaki ért hozzá, az érzelmeinkkel úgy játszhat, ahogy akar. Amikor aztán falnak csapódunk, balsorsot, összeesküvést, turáni átkot emlegetünk. Pedig néha elég lenne tükörbe nézni, ha a saját legnagyobb ellenségünket keressük. Ideje továbblépni.