Népszavazás a gyűlöletről

Az első kör után azonban minden máshogy van. Zeman vetélytársa, Jiří Drahoš ugyan 26%-kal jócskán lemaradt az elnök 38%-ához képest, ám a regnáló államfőre leadott kétmillió szavazat mellett ott van hárommillió, amit más jelöltekre adtak le a választók. Tehát Drahošra vagy másokra (Fischer, Horáček, Hilšer), akik tiszteletre méltó 28%-ot kaptak együtt. Mintha még egy ellenfél, még egy Drahoš állna Zemannal szemben. A kardinális kérdés úgy hangzik, sikerül-e szavazatokra váltani ezt a potenciált, mert közismert, hogy a választásokon az egyszerű aritmetika nem mindig érvényes. A további szavazatszerzés céljából Zemannak be kellene keményítenie a migráns- és Brüsszel-ellenes retorikában.

De az is lehet, hogy pont az ellenkező taktika érné meg jobban Zemannak. Ha megfogadná Andrej Babiš váratlan tanácsát, és Európa-pártibbra váltaná a szótárát, az ellenfelei táborával talán elhitetné, hogy a demokrácia és Csehország nyugati orientáltsága nincs akkora veszélyben, s ezért nem kell az urnákhoz fáradni, és Drahošra szvazni.

A gond csak az, hogy Zeman talán még vissza is tudná fogni magát, de a rajongói nem. S így a cseh hálókon már köröznek az ijesztő szlogenek, melyek szerint Drahošra szavazni egyenlő a polgárháborúval, hogy Drahoš az Štb-nek dolgozott, s ráadásul még pedofil is. A dezinformációháború zsoldosai egyszerűen nem tudnak fegyvert váltani, még ha kérdés is, mekkora szerepet játszik Zeman támogatásában Moszkva. Mindenesetre a cseh államfőválasztás második fordulója nemcsak Zemanról, hanem az általa képviselt, a politikában jelen lévő gyűlöletről és durvaságról szóló referendummá fejlődött.

MÁRIUS KOPCSAY

a SME publicistája