Népirtás és háborús bűnök a vád

Szlobodan Milosevics volt jugoszláv elnök a minap úgy nyilatkozott, hogy a kilencvenes évek végétől már érezte, „összeomlik a világ felette”, a korábbi barátok cserben hagyják – őt a „történelem és az oroszok árulták el”. Arról viszont persze ma sem kíván beszélni, hogy országlására két dolog volt a jellemző: a véres erőszak és a pénz hatalma. Nem meglepő, hogy ma már csak kevesen állnak ki mellette, s az sem vitás, a balkáni tragédiát – ha kissé teátrálisan is – le kell zárni. A szerb vezetés számára pedig ezen túlmenően egy komoly tanulság vált egyértelművé, amit a belgrádi NIN című hetilap fogalmazott meg: „Világos, hogy a Hágával való együttműködés több, mint Milosevics személyének és tetteinek kérdése”. A Nyugat ugyanis elvárja más személyek kiadatását, a levéltári anyagok megnyitását, s az ügyben a szoros kommunikációt. Vagyis a szerb politikában a teljes fordulatot. Mert eddig csak félfordulat történt, ímmel-ámmal, rendszerint kényszerre. Az elégedetlenséget Kostunica államfő maga is tapasztalhatta, aki Washingtonban a múlt héten igen hűvös fogadtatásra talált, s csak alacsonyabb rangú tisztviselők álltak vele szóba. Egy amerikai diplomata viszont ugyanazon a napon Podgoricában bejelentette, az USA a további pénzügyi támogatást (most éppen 115 millió dollárról van szó) attól teszi függővé, méghozzá március 31-i határidővel, hogy Belgrád és Hága együttműködésében történik-e előrelépés. A szerb politikusok egy része érzi a veszélyt, hogy lankadóban a nemzetközi közösség korábbi lelkesedése a jugoszláviai változások kapcsán, s belátja, a ködösítés a jövőben már nem alkalmazható módszer. Ehhez persze az itteni nyilvánosságban is egyfajta szemléletváltás szükségeltetne, igazi katarzis, ez azonban nem megy máról holnapra. A szerbség jelentős hányada a horvátországi és boszniai szerb területek elvesztését, továbbá Koszovó függetlenülését nem vereségként fogja fel (szinte megütköznek a szerb Trianon párhuzam hallatán), hanem egy homályosan lezáratlan történetnek, amelynek még lehet folytatása. (Jellemző például, hogy Újvidéken három hete mutatták be a Karadzsics összes verseit tartalmazó kötetet.) Ilyen körülmények közepette egészen logikus Milosevics kijelentése, mármint hogy nem pusztán magát fogja védeni, hanem „a szerb népet és az elmúlt tíz év politikáját is”. Jugoszláv szempontból tovább bonyolítja a dolgot, hogy amennyiben a hágai nemzetközi törvényszéken beigazolódnak a genocídiumra vonatkozó vádak, akkor Szarajevó és Zágráb számára nyitott az út több tízmilliárd dolláros kártérítés követelésére, úgyszintén megkérdőjeleződik a boszniai Szerb Köztársaság létjogosultsága, hiszen akkor az nem más, mint a népirtás közvetlen „terméke”.

A volt jugoszláv elnököt 2001. április elsején tartóztatták le, és június 28-án szállították Hágába. Idén január 9-én jelent meg harmadszor a bíróság előtt, s az exelnök ekkor először szakított azzal a taktikájával, hogy nem ismeri el a bíróságot. Ugyanakkor megfogalmazott olyan állításokat, amelyek védekezésnek is minősülhetnek. Kijelentette például, hogy ő Boszniában nem háborút, hanem békét teremtett, másfelől nehezményezte, hogy az ellene készített vádiratot a brit titkosszolgálat jelentései alapján állították össze. Zdenko Tomanovics, a volt jugoszláv elnök ügyvéde bejelentette, Milosevics február 12-én esedékes beszéde „legalább egy napig tart majd”, valamint követelni fogják, hogy a bíróság előtt jelenjenek meg azok is, akik annak idején tárgyalásokat folytattak vele, vagyis Clinton, Holbrooke, Blair, Chirac és mások. Nem tudni viszont, kik lesznek a vád tanúi, a belgrádi sajtó az utóbbi napokban Vlasztimir Djordjevics nevét is emlegeti, aki korábban Szerbia közbiztonsági hivatalának főnöke volt. Szóba került továbbá Milutinovics is, Szerbia jelenlegi elnöke, Sainovics egykori miniszterelnök-helyettes, majd a volt belügyminiszter Sztojilkovics, s néhányan a vezérkarból (Pavkovics, Ojdanics); nemkülönben Hágába várnák az egykori boszniai szerb vezést, Karadzsicsot és Mladics tábornokot.

A vád képviselői mintegy 90 tanút vonultatnak fel és 123 tanú írásos vallomását terjesztik a bíróság elé. Az eddig kiszivárgott hírek szerint a 90 tanú között van 48 olyan személy, aki a bűncselekmények közvetlen áldozata volt, 25-en pedig a koszovói válság politikai hátteréről szolgálnak információkkal. A 90 tanú közül 29 kért és kapott olyan védelmet a bíróságtól, hogy ne kelljen felfednie kilétét. A bizonyítási eljárás lényegében összevonja a három vádirat tárgyalását. Az első a Koszovóban elkövetett népirtással és háborús bűnökkel terhelő anyagot tartalmazza, ezt követi a Horvátországban, majd a Bosznia-Hercegovinában elkövetett bűnök lajstroma.

Tíz éven át Milosevics korlátlan úr volt, számos városban közfelkiáltással díszpolgárrá választották, „széles körű kezdeményezés nyomán” már majdnem megadatott neki a néphős titulus is. Váltig hangoztatta, hogy Kis-Jugoszlávia senkivel sem állt háborúban. Éppen ezért keserű számadás lesz a mostani (népirtás, etnikai tisztogatás stb.), a vajdasági magyarság részéről pedig egyetlen kérdés formálódik: okulnak-e mindebből Szerbiában...