Nem vagyunk sínen

Az 1989-es fordulat utáni Szlovákia eddigi legnagyobb sztrájkja – legalábbis átmenetileg – befejeződött. A vasutasok ugyan nem érték el mindazt, amit követeltek, mégsem szenvedtek megsemmisítő vereséget. Tiltakozásuk megmutatta, hogy a munkabeszüntetésektől eddig nem tartó döntéshozók csak úgy, különösebb előkészületek, hatástanulmányok nélkül nem erőltethetnek súlyos döntéseket. Valószínűleg nem tudatosították, hogy a társadalomnak is van fájdalomküszöbe, melyen nem lehet büntetlenül könnyedén átszökellni. Egyszerre ugyanis sok az idei ársokk, a szociális juttatások lefaragása, a ki tudja, hányadik megszorító intézkedés. Ezért nem véletlen, hogy a rögtönzött felmérésekből az derült ki, minden kényelmetlenség ellenére az utazóközönség többsége támogatta a vasutasok munkabeszüntetését. Az állami közlekedési vállalat problémája természetesen bonyolult; elmondható, hogy abszolút igaza nincs sem a közlekedési minisztériumnak, sem a Szlovák Vasutak és a Szlovák Vasúttársaság csúcsvezetésének, sem a vasutasoknak. A szaktárca ott hibázott, amikor azt hitte, az ellenérveket félresöpörve alig másfél hónap alatt dönteni lehet a cég teljesítményének 12, hálózatának 20 százalékos megkurtításáról. A kormány pedig bólintott e tervre, ami azért különös, mert a takaréklángra állított szárnyvonalak többsége éppen a gazdaságilag hanyatló térségekben található. Bár a 25 szárnyvonal működtetése ráfizetéses, ennél sokkal több pénzbe kerül majd az ellehetetlenülő régiók szociális segélyezése. A két vasúttársaság a hatékonyságra hivatkozva állíttatott le 200 járatot és az említett 25 szárnyvonalat, miközben a cég pazarlása szinte legendás. Az osztódással szaporodó csúcsvezetés nemrégiben még új, hivalkodó székházat akart építeni, a vállalat „baráti körének” pedig luxuslakásokat osztogatott. A vasúti alkalmazottaknak pedig meg kell érteniük, hogy a vállalat karcsúsítása, értsd létszámleépítése elengedhetetlen. A tanulságos történet remélhetőleg kompromisszummal ér véget, amelynek ideális forgatókönyve a következő: a szárnyvonalaknak néhány hónapos haladékot adnak, amíg a megyék és önkormányzatok átveszik őket, a leállított 200 járatból pedig jó párat újra üzembe helyeznek.