Nem tanultak ezek semmit

A félig megalakult Szövetség újabb belső viszályáról írni már egyszerűen fárasztó. Jelenleg ugyebár Jakab Elemér körül zajlik a vita, akit a Szövetség Híd-platformja a párt Országos Tanácsába jelölt. Erre azonnal felkapta a vizet a másik két platform, és megkezdődött az egymásnak való üzengetés a médiában, ahelyett, hogy az ügyet zárt ajtók mögött intézték volna el. A Kassa megyei MKP-sok egészen odáig mentek, hogy nyílt levélben kérték Jakab jelölésének visszavonását, és hogy ne induljon országos vagy megyei választáson.

Jakab Elemérrel kapcsolatban tudjuk, amit tudunk. Ugyanakkor kicsit szemforgatásnak érzem, hogy amikor az ún. megosztó személyiségek kerülnek szóba, akkor mindig csak a hidasokat állítják pellengérre, a másik két platform meg úgy csinál, mintha az ő soraikban nem ülnének olyan mamelukok, akik az elmúlt évtized összes nagyobb konfliktusában ott voltak, fontos pozíciókat töltöttek be, esetleg néhányszor színt is váltottak. Nem tudom, ki maradna egyáltalán a politikában, ha mindenkinek távoznia kellene, aki valaki más szerint „megosztó”. Ez a mutogatás sehova nem vezet, és az ember azt hinné, a kibékülési folyamat pont azért tartott majd két évig, mert ezeket a kérdéseket megbeszélték.

És hát van ennek az ügynek egy másik, prózai vonatkozása is. Idén önkormányzati választást tartanak ebben a csodálatos országban, és Jakab Elemér még mindig a Híd egyik legerősebb regionális politikusa KeletSzlovákiában. A helyzet bonyolult, hiszen most már egy párt van, közösek lesznek a jelöltek, több embernek kell ugyanannyi széken osztozni. Mi lenne, ha egy erős hidas jelölt hirtelen kiesne a játékból? A helyi MKP-tagok biztos nem gyászolnának. Ez persze csak spekuláció, a politika pedig mindig is mocskos ügylet volt: van, aki nyer, van, aki veszít. Csakhogy az ügy körüli cirkusz az egész Szövetségnek árt, és a kampányidőszak még el sem kezdődött.

A legnagyobb probléma valójában az, hogy az egész Jakab-gate csak egy tünet: a három párt politikusainak jó része egyszerűen nem akar együtt dolgozni, kiegyezés ide vagy oda. A hidasoknak tudniuk kellett, hogy Jakab jelölésére beindul a hisztéria, de ez egyszerűen nem érdekelte őket. Az MKP pedig lecsapta a magas labdát és minden fronton támadást indított, mert a másik piszkálása még mindig prioritást élvez minden üggyel szemben. És itt van a kutya elásva. Senki nem arra a kérdésre keresi a választ, hogy hogyan lehetne együttműködni, hanem csak azt nézik, miért nem. Megoldásokat találni, a közös nevezőt keresni, tárgyalásokkal elsimítani a konfliktusokat sokkal nehezebb. És bár én is azok között voltam, akik óvatos optimizmussal figyelték a Szövetség létrejöttét, ennek vége: a párt vezetői vagy nem tudnak, vagy nem is akarnak felnőni a feladathoz, csak nézik ahogy a régi ellentétek felemésztik a pártot. Csak a káderezés, a könyöklés és a pozícióharc megy.

Mert mi lesz a jövő héten? A Jakab-ügy talán kifullad, de lesz másik. Most az MKP-nak van baja, jövő héten a Hídnak lesz. Aztán az Összefogás jön majd valamilyen kitétellel. Hiába a kiegyezés iránti óriási társadalmi igény, megy az üzengetés, a választó homlokán pedig egyre sűrűbbek a ráncok. Újrakezdés? Megbékélés? Hiteles képviselet? Értünk? Ugyan már.