Nem taníthat akárki!

Mindenki számára közismert az oktatásügy, az egészségügy és a kultúra mostoha helyzete. Az iskolába íratás közeledtével sűrűbben jelennek meg az Új Szó hasábjain is a szlovákiai magyar oktatás helyzetét elemző cikkek. A szerzők (nevük feltüntetésével) elmélkednek a magyar iskolák tárgyi és személyi feltételeiről. Meg vagyunk győződve, hogy ezek az írások megmaradásunkat hivatottak szolgálni, hogy minél több magyar szülő oda írassa be gyermekét, ahol a legmegfelelőbben, anyanyelvén tudja képességeit kibontatkoztatni: a magyar iskolában. Ezért is fogadtuk mély megdöbbenéssel az Új Szó november 22-i számában közzétett olvasói levelet, amelynek szerzőjéről azóta Harmac polgármestere megírta ugyan, hogy nem létező személy, de pocskondozásait ország-világ olvashatta. Mi, pedagógusok nap mint nap nehéz körülmények között, de becsületesen végezzük munkánkat. Éppen ezért szomorít el ez az alaptalan vádaskodás. Hiszen a központi, erőteljes „racionalizáció” ellenére járásunkban egyetlen magyar vagy szlovák iskolát sem zártak be – köszönhetően a járási elöljáró és a tanügyi osztályvezetők helytállásának. Aki másokra szórt rágalmakkal akarja saját gerinctelenségét palástolni (ráadásul kitalált név alatt), az inkább árt, mint használ a szlovákiai magyar iskoláknak. A jószándékú, segítő kritika mindig kedvező visszhangra talál a pedagógus körökben, de az ilyen vádaskodó lejáratást a leghatározottabban elutasítjuk és annak közlését is minden előzetes ellenőrzés nélkül.

A levelet a Rimaszombati járás harminckét alapiskolájának igazgatója és a járási oktatási osztály helyettes vezetője írta alá