Fuss, ha kedves az életed!

Mi, akik a hajnali vagy a késő esti órákban kilépünk a kényelemből, és edzőcipőt vagy túrabakancsot húzunk, nem is ezért tesszük. Szerencsére egyre többen vagyunk, akik azért indulunk el hosszú kutyás sétákra, evezős és hegyi túrákra, vagy keresünk a lakóhelyünk közelében futóösvényeket, hogy visszataláljunk önmagukhoz. A lelki békét ugyanis nem lelni sem a napi rutinban, sem abban, ha nem merünk kimozdulni a komfortzónánkból. Sokkal inkább keresendő a derű és a harmónia odakint a természetben. Ne kíméljük magunkat, mert jelenleg sem a politikai, sem a gazdasági élet nem kíméletes velünk! Fussunk, túrázzunk, ússzunk, szaunázzunk, vagy rendszeresen látogassuk az edzőtermet, ha kedves az életünk, és fontos a testi és lelki épségünk!

Édes finomságok fogyasztásakor, cukros médiatartalmak megosztásakor is felszabadulhat kellő dopamin a szervezetünkben ahhoz, hogy ideig-óráig jól érezzük magunkat. Csalóka, gyenge ingerek ezek, nem sok közük van a valósághoz. Agyunk jutalomközpontjából a finom ételeken kívül egy remek fi lm, egy jóízű, meghitt szeretkezés is felszabadíthatja a boldogsághormont. A szabad levegőn vagy az edzőteremben, jó társaságban végzett mozgás viszont hosszú távon fájdalomcsillapító és stresszoldó.

Nem kell újévi fogadalomhoz kötnünk azt, hogy elhagyjuk a kényelmes kanapé, a televízió vagy a számítógép mágneses erőként ható vonzásterét. Tegyük meg ma, itt és most! Van, aki az alábbiakat olvasva a folyamatos elfoglaltságra vagy a ránehezedő munkahelyi és otthoni feladatokra hivatkozva nem változtat eddigi életvitelén. Mások az egészségügyi gondjaikra panaszkodva nem teszik. Holott nem kell ilyenkor szédítően hosszú távokra, meredek sziklás területekre gondolni. Kezdetnek az is elég, ha két kiszemelt rövid táv között sétálva, majd lépteinket felgyorsítva mozdulunk. A lendület majd jön magától. S mindezt mikor? Elég, ha reggel egy órával korábban ébredünk, vagy átütemezzük a kora esténket, és az államilag ellenőrzött, féligazságokkal terhelt köztévés híradó nézése helyett, a megszokott téren és időn túli távokból erőt, sajátos lendületet merítünk.