Gulyás Michelle: Minden magyar érem egy hidegrázós élmény az olimpián

Az olimpia óta talán nem volt olyan hét, amikor nem jelent meg önnel egy interjú, vagy nem kellett megjelennie valamilyen eseményen. Lassan háromnegyed órája vége a gálának, sorra adja az interjúkat, mégis a megszokott módon sugárzik, az arcán őszinte a mosoly. Mi a titka?

Köszönöm. Nem tudom, talán a személyiségemből fakad, hogy ahogy hozzám állnak az emberek, ahogy bánnak velem, azt próbálom tükrözni és visszaadni. Az olimpia óta tényleg annyira sok szeretet kapok a szurkolóktól, az újságíróktól, hogy nincs szívem senkinek nemet mondani. Talán lehetne az az újévi fogadalmam, hogy megtanulok nemet mondani.

Két évvel ezelőtt is itt volt a gálán, akkor világbajnoki és Európa-bajnoki érmekkel a nyakában nem tudott nyerni. Mennyire vannak más érzések most önben? Lehet akár egy ilyen eseményről csalódottan is távozni?

Akkor csalódott voltam, mert úgy éreztem, hogy majdnem mindent megtettem azért, hogy az év sportolójává válhassak. Most az olimpiai évben tudtam azt, hogy csak olimpiai aranyéremmel lehet valaki győztes. Ezt a férfiaknál is láthattuk. De volt még egy olimpiai bajnokunk, Márton Viviana, aki ráadásul szintén az újpesti klub versenyzője, így nem voltam benne biztos, hogy nyerek. De örültem már annak is, hogy a három közé kerültem.

Ön mennyire tudja átélni az olimpián a társai sikereit? Van ideje megnézni a többi magyar sportoló versenyét?

Az olimpia mindig egy kiemelt esemény, nem csak a sportszeretők nézik, hanem olyanok is, akik nem feltétlen rajongók. Én természetesen az előző kategóriába tartozom, fontos számomra az olimpia, és nagyon jó átélni, amikor egy magyar sportoló érmet, pontot szerez, vagy más sikert ér el. Majdnem az összes eseményt megnéztem, ha nem is élőben, de felvételről. Rasovszky Kristóf versenyzése most is azonnal eszembe jut, és a párbajtőrözők döntője is, de folytathatnám a sort, minden magyar érem egy hidegrázós élmény. Teljes mértékben át tudom érezni, mi az, amin keresztül mentek és milyen érzés ott versenyezni. 

Szerintem egy sportoló érzi át igazán, amikor egy társa meg tudja valósítani az álmát.

Rutinos résztvevőként mit gondol a környezetről, a hangulatról, ami egy ilyen díjátadón fogadja a sportolókat?

Nagyon különleges itt lenni, de főleg azért szeretem, mert kivételes sportolókkal találkozom, akik nagy részével már baráti a viszonyom. Nagyon sok rendezvényre járunk közösen és ez összehoz minket. Jó látni őket kiöltözve, elegánsan megjelenni.

Hogyan készül egy ilyen eseményre, a zeneválasztásról például már volt is szó.

Igen, a zeneválasztás tudatos volt. Ahogy mondtam a színpadon is, mielőtt 2021-ben megnyertem az első felnőtt világkupámat, Tibolya Péter, a koordináló edzőm mutatta meg nekem ezt a számot. Akkor szerencsét hozott és megfogadtam, hogy bármilyen nagy versenyem lesz, ezt a zenét fogom hallgatni. Az olimpián, amikor a víváson zenét hallgattam, és életem egyik legjobbját vívtam, akkor két számot hallgattam, és ez volt az egyik. Ez egy ikonikus zene az én életemben.

Ha már a szokások és a vívás is szóba került. Azt tudjuk, hogy az olimpián nem viselhette a kabaláját, a ferraris sapkát. Van azonban még egy ilyen kellék, egy szürke reálos zokni, amiről már egy öt évvel ezelőtti interjúban is azt mondta, hogy nincs a legjobb állapotban. Megvan még?

Persze. Abban vívtam az olimpián, és amíg bírja, velem is marad.

Milyenek egy immár olimpiai bajnok élsportoló hétköznapjai? Mi fér bele a sport, a tanulás, a rendőri hivatás mellett az idejébe? Egy korábbi interjújában elmondta, hogy szereti a semmittevést. Mikor tudott utoljára így pihenni?

Ha őszinte akarok lenni, akkor szinte semmi. Az öttusa is teljes embert kíván, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, az ottani feladataim is teljes embert kívánnak. E mellé nem igazán tudok egyebet besűríteni. Szerintem még jóval az olimpia előtt volt, amikor igazán ki tudtam pihenni magam.

Elárulná nekünk, milyen Gulyás Michelle, amikor nem olimpiai bajnok, amikor nem rendőr, hanem hazamegy és újra a szülei kislányává válik?

Éhes, és anyukám mindig megetet.