Videóra veszik a fiatal riválisok az Év sportolójának futamait

A megszokott helyszínen, a Szlovák Nemzeti Színházban a megszokott eleganciával, szmokingban, csokornyakkendőben jelent meg Matej Beňuš. Karrierje során negyedszer került be a top 10-be a sportújságírók év végi ankétján, és Párizs egyedüli szlovák olimpiai érmeseként nem titkolta, hogy számított az elismerésre. 2015 (9.), 2016 (5.) és 2019 (9.) után ugyanis 2024-es teljesítményéért ő lett az év sportolója Szlovákiában.
 

Megpróbáltatás

Hatalmas megtiszteltetés ez számomra. Először kerültem be a legjobb háromba, és rögtön győztem is. Nagyon boldog vagyok. Természetesen a sporteredmények számomra is fontosabbak, de ennek a díjnak nagy a presztízse

– mondta Beňuš az újságírók gyűrűjében.

A 37 éves sportoló sosem tartozott a bőbeszédűek közé, de ezúttal más oka is volt a szűkszavúságának, hogy a sorjázó kérdésekre egy-két mondattal válaszolgatott csak.

 Talán hallani a hangomon is, hogy az utóbbi két napot ágyban töltöttem. Nem érzem magam a legjobban, mindhárom gyerekem beteg. Örültem, hogy eljöhetek a gálára, akkor is, ha tudtam, hogy kicsit szenvedni fogok este

– jegyezte meg a vízi szlalomozó, majd nem először megtörölte erősen gyöngyöző homlokát.

Sápadtabb arca mellett időnkénti köhögése is jelezte, messze van az ideálistól az állapota, ennek ellenére egyetlen négyszemközti (villám)interjúkérésre sem mondott nemet. Így lapunk is megkérdezhetett tőle ezt-azt – például hogy az olimpiai érem mellett mennyire becsüli a világkupa-győzelmet, amely a játékokkal ellentétben jobban tükrözi az egész éves teljesítményt, kisebb szerencsefaktorral.

Mi is kérdezhettük

Nagyon sikeres volt a múlt szezonom. Az olimpiára éremért mentem, ami hála Istennek összejött, a vk-siker pedig a hab volt a tortán. Ugyanakkor az utóbbi sorozat öt versenyhétvégéből áll, egész évben egyenletesen kell teljesíteni, ha valaki az élen akar végezni, és nem fér bele egy nagyobb hiba. De az olimpia számomra mindenek felett áll, akkor is, ha lényegében egyetlen futam dönt mindenről – lehet, valaki egész életében ezért a 100 másodpercért edz 

– válaszolta Beňuš.

A szlovák vízi szlalomban mindig is hatalmas volt a konkurencia, a már visszavonult Alexander Slafkovský mellett Michal Martikán és Marko Mirgorodský is a világ élmezőnyébe tartozik. Beňuš szerint ugyanakkor a múltban volt nagyobb a rivalizálás, ráadásul már több országban is hasonlóan bővült a legjobbak köre. 

„Kapásból a franciákat és a cseheket tudom mondani. De persze ettől még mindig nagyon magas színvonalúak a szlovák versenyeink, és nekünk, nekem csak jó, ha itthon is erős mezőnyben tudjuk lemérni, hol is tartunk. És a fiataloknak, akiket még kiszorítunk a világkupákról, is hasznos, hogy megfigyelhetik, mit hogyan csinálunk, nemegyszer videóra is felveszik a futamainkat – magyarázta Beňuš, aki továbbra sem gondolkodik a visszavonuláson. 

– A legnagyobb kihívás számomra az, hogy egészséges maradjak és meglegyen a kellő motivációm a 2028-as, Los Angeles-i olimpiáig.”

Mindent vinne 

Bár a vízi szlalom utoljára 2011-ben adta az év sportolóját (Peter és Pavol Hochschornert), a sportág képviselői szinte minden évben ott vannak a top 10-ben, akár egyéniben, akár a csapatversenyben. Idén is volt a legjobbak között még egy versenyzőjük, az ankéton heteddikként zárt fiatal Zuzana Paňková, aki valósággal berobbant a világ élvonalába a Párizsban szerzett negyedik helyével.

A legtöbb sportoló (legalább egy kis ideig) keserédesnek érzi, ha éppen lemarad a dobogóról, nem úgy Paňková, aki már a francia fővárosban is többször elsírta magát az újságírók előtt örömében, és aki hétfő este is ragyogó szemekkel elevenítette fel az Új Szónak az ötkarikás játékok élményeit.

Már akkor is úgy voltam vele, hogy igen, csak egy pici hiányzott, de azt a pici időt egyelőre még nem tudom ledolgozni. Valódi csodát nem várhattam az olimpián, jobban pedig nem tudtam volna menni. Ahhoz tökéletes futam kellett volna, és olyat eddigi életemben csak négyet láttam

– mondta a 20 éves Paňková, majd kérésünkre nevesítette is Elena Kaliskát, Janka Dukátovát és a német Elena Liliket.

A tavaly érettségizett sportoló kajakban, kenuban és a krossz szakágban is remekül teljesít, ráadásul kimondottan szereti a téli, edzőteremben töltött órákat is. Alighanem a tenyerükön hordozzák őt az edzői...

Tény, hogy azzal nem kell szenvedniük, hogyan kényszerítsenek rá a kondizásra. Cserébe kicsit türelmetlenebb vagyok a vad vízen (nevet). Kihívás, hogy megtaláljam az egyensúlyt a három kategória között, hogy mindben fejlődjek. A világon 6-7 ilyen versenyző van, és közéjük akarok tartozni. Nem szeretném elhagyni a K1-et, a C1-et és a krosszt sem, mert mindegyik ad valamit nekem mint vízi szlalomosnak.

S hogy saját maga mivel ajándékozta meg magát a kiváló 2024-es évért? „Érettségi után másfél hónapos szabadom volt, ez tökéletesen elég volt.”