Nem megoldás a populizmus

Geert Wilders iszlámbíráló filmjének a vártnál visszhangtalanabb fogadtatásával Hollandiában igazolódni látszik a vélekedés, hogy a populizmus átmeneti erősödése után a tavaly alakult nagykoalícióval stabilizálódhat az ország társadalma. Hollandiában a hatvanas évek végéig átlátható volt a társadalom, annak intézményei jól kitapintható alapirányok – katolikus, református, szociáldemokrata-szocialista – bázisán képződtek le. A hatvanas évek végétől megváltozott a társadalom, az emberek kezdtek elfordulni a hagyományos pillérektől, és onnan jutottak el addig a helyzetig, amelyet elemzők szerint a kudarcot vallott, tavalyelőtti európai uniós népszavazással lehet lezárni. Figyelemre méltó, hogy a népszavazás előtt a holland politikai-társadalmi intézményrendszernek mintegy 80 százaléka támogatta a szerződést, köztük a nagy politikai pártok, egyházak és szakszervezetek, a munkáltatói szövetségek, a kamarák is, a holland nép azonban most először nem követte a közös intézmények politikáját, hanem kilépett mögüle. A holland társadalom Európa-párti, de a többsége úgy gondolta, az alkotmányos szerződésre nemet kell mondani. Megfontolásaikon nyomot hagytak a globalizációs fejlődés eredményei is, a hagyományos nyitottsággal együtt járó negatív következmények, köztük a bevándorlás kérdése. A 16 millió holland több mint 10 százaléka már a bevándorolt, és egymillió fölött van a muzulmánok (török és marokkói bevándorlók) száma. Egy részük nehezen illeszkedik be a holland társadalomba, és egy szűk réteg hajlamos a radikalizálódásra. Ezt jelezheti az iszlámot is kritizáló filmrendező, Theo Van Gogh 2004-es meggyilkolása. Egy hat éve történt gyilkosság már jelezte, hogy a holland társadalomban belső erózió következett be, jobban polarizálódtak a vélemények, felrázódott a klasszikus, jóléti, nyugodt, csöndes társadalom, és válaszokat igyekszik találni a problémákra. A társadalom nagy része és a politika vezető erői az európai fejlődés, a demokrácia fő csapásának irányában látták a megoldás útját, a vezető nagy pártok toleráns és segítőkész módon állnak hozzá az integrációhoz. A legutóbbi választások során ezzel együtt relatíve megerősödtek a más utat járó parlamenti erők is, például a maoista gyökerű Szocialista Párt vagy a Wilders-féle Szabadságpárt, mely intoleránsabb a bevándorlói jogokkal. Ezek a jelenségek nem öltenek olyan mértéket, hogy pálfordulást jelentenének a holland társadalomban. Az ország ugyan nem mentes azoktól a nem feltétlenül szerencsés nemzetközi trendektől, amelyek más országokban is felütik a fejüket, de ez a hollandiai erőviszonyokra nem gyakorol olyan nyomást, amely alapvetően megváltoztatná a helyzetet. Wilders filmjének bemutatását országhatáron belül és kívül is igyekeztek megakadályozni. (mti)