Nem lankad a lendület

A Szlovák Statisztikai Hivatal tegnapi mérlegvonása szerint az ország gazdasága a harmadik negyedévben 6,2 százalékkal nőtt, amire 1998 első negyede óta nem volt példa. Ha nemzetközi kitekintést végzünk, akkor kiderül, a visegrádi országok csoportjában is példátlan ez a dinamizmus, a régi európai uniós tagállamok még csak meg sem közelítik ezt a mutatót, egyedül a Baltikum tartja velünk a lépést. Az sem mellékes, hogy nem egyszeri fellángolásról, egy váratlan nagyberuházó által gerjesztett növekedésről van szó, hanem tartós, három pilléren nyugvó növekedési pályáról. Az egyik pillér az export fokozódó tempója, a másik a beruházások, fejlesztések lendülete, a harmadik pedig a lakossági fogyasztás felpörgése. A második tényezőnél álljunk meg egy pillanatra! A PSA Peugeot Citro#en autógyártó éppen tegnap jelentette be hivatalosan, hogy nagyszombati gyárában nem a korábban beharangozott évi 300 ezer, hanem 450 ezer gépkocsi legyártására készül. Az egyszerű statisztikai mutató megváltoztatása azonban fontos, és szerencsére kedvező következményekkel jár. Például azzal, hogy a telephelyen további 1800 munkahely létesül, áttételesen pedig még újabb 9000 állás, ami gyakorlatilag munkaerőhiányt okozhat a megyeszékhely környékén.

Már említettük a lakossági fogyasztás növekedését. Ez nem kevesebbet jelent, mint a növekvő bérek okozta nagyobb vásárlási kedv megnyilvánulását. Ráadásul tartós szinten, hiszen már hetedik negyedéve vásárol többet és többet a lakosság. Ugyan szívesen és színesen panaszkodunk alacsony életszínvonalunkra, sovány pénztárcánkra, azonban összességében és lépésről lépésre mégiscsak izmosodik a vásárlóerő. Persze, a sokat ostorozott jelentős regionális különbségeket is figyelembe véve, mert amit már megengedhet magának a nyugati országrész lakója, azt még nem tudja megfizetni mondjuk, a királyhelmeci vagy a rozsnyói polgár. Ami továbbra is fájó, az a munkanélküliek számának meglehetősen lassú apadása. Hiába növekszik a gazdaság évi 5-6 százalékos ütemben, az állástalanok aránya csak nagyon lassan apad. E téren bizony továbbra is a sereghajtók közé tartozunk. Gyors javulásra nincs remény, mivel a cégek karcsúsítása folyamatos, a kitolódó nyugdíjkorhatár és a rugalmatlan munkaerőpiac fékezi a folyamatot. Azonban az az út, amelyen a gazdaság most halad, ígéretes, és a végén kiderülhet, nem is szorulunk az Európai Unió alamizsnájára, szűkmarkú juttatásaira ahhoz, hogy középtávon felzárkózzunk a tisztes középmezőnybe.