Nem képzelgés az édességfüggőség

Amerikai kutatók szerint valóban lehet biológiai alapja annak, ha az édesszájúak függőségre panaszkodnak.

A Brookhaveni Laboratorium munkatársai kísérletekkel kimutatták, hogy egészséges, normális tömegű felnőttek agya - ha éhesek, és látják kedvenc ételüket vagy érzik ízét, illatát - hasonlóan reagál, mint a következő belövésre készülő kokainfüggők idegrendszere.

A kísérletben tizenkét, átlagosan 28 éves személyt kértek meg arra, hogy 24 óráig ne vegyenek magukhoz táplálékot. Majd az egynapos koplalást követően az agy anyagcseréjét valós időben mutató pozitronemissziós topográfiai vizsgálatnak vettették alá őket, miközben azt kérték tőlük, hogy írják le kedvenc ételüket, illetve hogy hogyan szeretik fogyasztani azokat, majd ezt követően a megfelelő ételekkel átitatott pamutgolyókat helyeztek a nyelvükre, hogy érezhessék az ízeket.

A kísérlet során megjelenő étel képe jelentős mértékben (24 százalékkal) növelte az anyagcserefolyamatokat az agy egész területén, de különösen a halánték- és homloklebeny egyes részein.

Ezek az agyi területek nyilvánvalóan a leginkább felelősek a függőségek kialakulásáért. Bizonyított tény például, hogy a kokainfüggők homloklebenye jelentős aktivitást mutat már akkor is, ha a kábítószerfüggő a drogra gondol.

Dr. Gene-Jack Wang, a Brookhaveni Laboratórium munkatársa szerint ez a nagyfokú érzékenység magyarázatot adhat a falánkabb emberek legyőzhetetlen vágyaira, ha édességreklámokat, tévés főzőműsorokat vagy ínycsiklandozó élelmiszer-kirakatokat látnak.

Kutatók szerint ezen agyterületek fokozott érzékenysége a táplálékingerekkel szemben, valamint a környezet táplálékingereinek változatos volta együttesen jelentős mértékben hozzájárulnak ahhoz, hogy a fejlett országokban szinte népbetegséggé válhatott az elhízás.